Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.

Irományszámok - 1927-351

351. szám. 59 A 17. §. 2. bekezdése azzal számol, hogy a kft.-nál a tagságjogok nem lévén értékpapírba foglalva, annak sem lehet semminemű akadálya, hogy a törzsbetétek különböző nagyságúak legyenek. A Kt. 147. §-ának az a rendelkezése ugyanis, hogy a részvények névértékének egyformának kell lenni, tisztán és kizárólag azt kívánja biztosítani, hogy a részvény mint helyettesíthető áru a tőzsdei forgalom alkalmas tárgya lehessen. Erről a kft.-nál nemcsak, hogy nem lehet szó, de ez merőben ellenkeznék a kft. lényegével. A 17. §. 2. bekezdésének 2. mondata a törzstőke jelentőségét domborítja ki. A törzstőke a törzsbetétek összege. Amiből következik, hogy a törzstőkét a tagok — és csakis ők — hozzák össze ; à tagok a törzstőkében törzsbetéteikkel részesednek, épp úgy, mint a részvénytársaságnál. A törzstőke a hitelezők minimális garanciája, amelynek konzerválása érdekében a Tj. ugyanazt a jogi apparátust mozgósítja, mint a Kt. a részvénytársasági alaptőke érdekében (28., 31—34. §§. ; 57. §. 2. bek. 5. p.). A törzstőkét éppúgy előre kell meghatározni, mint a részvénytársaság alaptőkéjét. Változása nem a tagok ki- és belépésével (miként a szövetkezetnél) vagy a minimális és maximális összeg határain belül mozgó tagverbuválással (francia és lichtensteini jog és az angol-északamerikai authorized és issued capital rendszere), hanem csakis az előírt feltételek mellett keresztül vitt törzstőkefelemeléssel vagy leszállítással mehet végbe. A törzstőke jelenti a tagságjogok foglalatját is. Másként, mint a törzsbetét vállalásával (alapításkor vagy törzstőkefelemeléskor), avagy az üzletrész megszerzésével nem lehet senki sem a kft. tagja. A törzstőkében részesedés aránya (a törzsbetét nagysága) állapítja meg elvileg az üzletrész, a nyereségrészesedés, a pótbefizetés és a liquidációs hányad mértékét is. A 17. §. 3. bekezdése szükségesnek tartja külön is hangsúlyozni azt a 8. §. 2. bekezdéséből különben önként következő posztulátumot, hogy a törzsbetéteket teljesen liberálni kell. Szól pedig ez a rendelkezés nem csak az alakulásra, hanem a törzstőke felemelésre is. Ez a rendelkezés -?— amint arra az Általános Indokolás rámutatott (VI. ad 1. aj — feleslegessé teszi a befizetési kötelezettség elmulasztásának szabályozását és főleg az állásfoglalást abban az igen vitatott kérdésben, lehet-e a tagokat egymás hátralékos befizetéseiért is felelőssé tenni. 10. A 19. §. szemben a Kt. 156. §-ával megtiltja, hogy a kft. alapításánál közreműködők a törzstőkéből bárminő jutalomban vagy egyéb vagyoni részesedésben részesüljenek. Ez a tüalom összhangzásban van a kft. bensőbb jellegével és azzal, hogy itt az alapítás tulaj donképen elsősorban a tagok művelete, akik ezért külön jutalomban nem részesíthetők. Egész más szempont alá esik azonban az alapítás költsége, amelynek a viselését természetesen nem lehet a tagoktól kívánni. Nehogy azonban a jutalom tüalmát akként kerüljék meg a tagok, hogy a megalakulandó társaság számláját indokolatlanul-nagy költséggel terhelik meg, a 19. §. 2. bek. csakis annak az alapítási költségnek a viselésére kötelezi a megalakult kft.-t, amelyet a társasági szerződés előzetesen megállapított. 27. Fejezet. A társaság és tagjai közötti jogviszonyok. (20—36. §§.). A Második Fejezet szabályozza 1. az üzletrészeket (20. §.), 2. az üzletrész átruházásának, végrehajtási elárverezésének, öröklésének, felosztásának és közös tulajdonának kérdését (21—27. §.), 3. a pótbefizetések kérdését (29. ós 30. §.), 4. intézkedik a törzstőke konzerválásáról (28., 31—34. §.), 5. felállítja a saját üzletrészek megszerzésének és zálogbavételének a tilalmát (35. §.) és végül 6. szabályozza a tag kizárásának és az üzletrész bevonásának a kérdését (36. §). I. Hogy a Tj. milyen értelemben használja az „üzletrész" és a „törzsbetét" 8*