Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-351
' 351. szám. 57 dését, annak logikus következménye az lett volna, hogy a bejegyzés előtt a társaság tagjai a vállalt társasági kötelezettségekért egyetemlegesen és egész vagyonukkal feleljenek. Egy ilyen rendelkezés azonban ellentétben állott volna a kft. lényegével. A cégbíróság a kft. bejegyzése körül ugyanazt a szerepet tölti be, mint minden konstitutív bejegyzésnél ; főleg a részvénytársaság és szövetkezet bejegyzésénél. Nem „engedélyezi" a vállalatot, hanem azt vizsgálja, vájjon a megalakulás a törvény rendelkezéseinek megfelelő volt-e ; tehát tisztán a törvényszerűséget (legalitást) vizsgálja. A Tj. tehát a kft.-nál is az ú. n. szabályozott szabadság (normatív rendszer) rendszerét követi, éppúgy, mint a Kt. a részvénytársaságnál. A 14. §. a fióktelep bejelentésének és bejegyzésének a szabályozásánál arra. a körülményre volt figyelemmel, hogy indokolt annak lehetővé tétele, hogy az érdekeltek a társaságra vonatkozó legfontosabb adatokat és okiratokat a fióktelep cégbíróságánál is megtekinthessék. A 14. §. 2. bek. arra van figyelemmel, hogy a nem-pénzbeli betét tárgya a társaság hosszabb ideig tartó fennállása után már nem bír akkora jelentőséggel, hogy a fióktelep cégjegyzékébe indokolt volna annak bejegyzése. Hiszen a társaság megalakulása után a készpénzzel befizetett törzsbetét nagy része is nem-pénzbeli vagyontárgyakká változik át és 2 év alatt a társasági vagyon összetétele akkora változáson megy át, hogy az egyes vagyonalkatelemeknek a fióktelep cégjegyzékében való feltüntetése gyakorlati jelentőséggel nem bírhat. A 15. §. azt az elvet juttatja kifejezésre, hogy a kft. létesítésére irányuló szerződés nem közönséges magánjogi szerződés, hanem a nyilvánosságot is érdeklő jogi személy létesítésének az alapja és éppen ezért a bejegyzés megtörténte után sem formahiba, sem pedig akarathiány nem teheti semmissé vagy megtámadhatóvá a bejegyzés tényével keletkezett jogállapotot. Ezt az elvet bírói gyakorlatunk (Kúria 343/1911. sz. és 626. sz. E. H.) a rész vény aláírásnál a színlegesség és feltételesség tekintetében már érvényesítette ; de ez a bírói gyakorlat egyrészről a részvényaláírásra vonatkozik, másrészről nem öleli fel a formahibának és az akarathiánynak gyakorlati szempontból sokkal fontosabb kérdését. Ezért mutatkozott szükségesnek a világos szabályozás. 7. Amint az Általános Indokolás reámutatott, a társasági hitelezők védelme szempontjából igen nagy jelentősége van annak, hogy a törvény kellő garanciát adjon a tekintetben, hogy a törzstőke részét alkotó nempénzbeli betét csakis reális értéket juttasson a hitelezők minimális garanciáját alkotó törzstőkébe. Az apport szabályozásának általános elveit az Általános Indokolás (VI. ad 1. b.) foglalja össze. A 18. §. 1. bek. három garanciát követel meg. Elsősorban, hogy csakis értékelhető dolog vagy vagyonjog lehessen a nempénzbeli betét tárgya. Ez a rendelkezés elvileg kizárja azt, hogy olyan — különben gazdasági szempontból jelentős — vagyonérték, amelyet nem lehet a leltár vagy a mérleg vagyonoldalán, reálji értékelés segítségével beállítani, a hitelezők minimális garanciáját tevő törzstőke alkatelemévé válhassék. Hivatkoztak ugyan arra, hogy ez a szabályozás kizárás a találmányoknak vagy technikai eljárásoknak a törzstőkébe való behozatalát, ami a gazdasági kultúra fejlődése szempontjából aggályos. A Tj. azonban abból indul ki, hogy a megalakuló kft.-oknak módjukban fog állani ezeket az értékes gazdasági ötleteket egyéb módon is megszerezni ; de határozottan veszedelmet jelentene, ha megengednők, hogy a határozott készpénzösszeget feltüntető törzstőke határozatlan értékekből tevődjék össze. Számolni kell ugyanis azzal, hogy a társaság hitelezői a cégjegyzékben feltüntetett törzstőkét joggal tekinthetik olyan vagyonértéknek, amely az ő követeléseikre lefoglalható fedezetet ad. Ha már most a törvényhozás megengedné, hogy pld. egy 100.000 pengő törzstőkével rendelkező Felsőházi iromány. 1927—1932. XI. kötet. .8
