Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-351
351. szám. 55 át kft.-gá, úgy a „részvénytársaság" toldatot feltétlenül el kell hagyni és helyébe a # ,korlátolt felelősségű társaság" toldatot kell helyezni, mert a Kt. 14. §-a csupán a részvénytársaságnak és a szövetkezetnek engedi meg, hogy cégükben mint ilyenek jelöltessenek meg és így ezt a toldatot feltétlenül mellőzni kell, ha a részvénytársasági vagy szövetkezeti minőség megszűnik. Másrészről a forgalom és a közgazdaság szempontjából is jelentős tény egy részvénytársaságnak vagy szövetkezetnek kft.-gá átalakulása s ennek a cégszövegben is kifejezésre kell jutnia. Minthogy a kft. kereskedelmi társaság és így kereskedő, természetes, hogy cégére nemcsak az 5. §. rendelkezései, hanem a Kt.-nek a kereskedelmi cégekre vonatkozó általános rendelkezései is (különösen a 17. §., 18. §. 3- bekezdése, 21. és 24. §-ai) alkalmazást nyernek. 5. A 6. §. amidőn olyan rendelkezést állít fel a kft.-ra, amelyet az 1. §. ama rendelkezése folytán, hogy a kft. „kereskedelmi társaság", automatice kell alkalmazni, nem minősíthető feleslegesnek. Szükségesnek mutatkozott ugyanis ennek az intézkedésnek, amely a kft. jogi személyiségét állapítja meg, határozott kiemelése, nehogy a hallgatás esetleg vitássá tegye a kft. legfontosabb jogi tulajdonságát. Az kétségtelen, hogy a Kt. 63. §-a nem szerencsésen állapítja meg a kereskedelmi társaságok önálló jogképességét és felesleges benne az „ingatlan javakra tulajdont és egyéb jogokat szerezhet" kitétel, minthogy ez önként következik abból az általános tételből, hogy a kereskedelmi társaságok „jogokat szerezhetnek". A Tj. azonban nem tartotta helyénvalónak, hogy a kereskedelmi társaságoknak ezt a legfontosabb középponti szabályát a kft. szabályozásával kapcsolatban szövegezze át, mert ez az átszövegezés abban az esetben, ha a Kt. 63. §-a továbbra is érvényben maradna, olyan értelmezésre adhatna alapot, hogy a Tj. másnemű jogképességet akart a kft.-nál elismerni, mint aminő a többi kereskedelmi társaságot illeti. 6. A Tj. a kft. megalakulásához a 3. §-nak megfelelő tartalmú társasági szerződést, a törzsbetétek teljes beszolgáltatását és a társaságnak a kereskedelmi cégjegyzékbe bejegyeztetését tartja szükségesnek. Szemben a részvénytársaság alapításával, itt a törzstőke biztosítására — helyesebben a törzstőke biztosítását célzó tervezetre, alapítók közreműködésére, külön rész vény aláírásra és alakuló közgyűlésre — nincsen szükség. Az alapítás itt „egyszerre" történik (a rt. úgynevezett szimultán alapításnak felel meg). Az alapítók maguk a tagok, akik a társasági szerződés aláírásával kötelezik magukat a vállalt hozzájárulások teljesítésére és kötelesek a társaság bejegyzése előtt a törzsbetétekre lerovandó összegeket teljesen befizetni és a nempénzbeli betéteket a társaságnak egészben beszolgáltatni. A Tj. 7—10. §-ai, továbbá a 12—15. §-ai szabályozzák a kft. bejelentésének és bejegyzésének kérdését. E szabályozás általában ugyanazokat az elveket tartja szem előtt, mint amelyek alapján a Kt. a részvénytársaság és a szövetkezet bejelentését és bejegyzését szabályozza. A bejelentés nem a tagoknak, hanem az ügyvezetőknek a kötelessége (7. §.). A 8. §-ban felsorolt mellékletek közül csupán a 4. pontban említett okirat szorul közelebbi magyarázatra. A 3. §. utolsó bek. ugyanis az első felügyelőbizottság kijelölését a társasági szerződés kötelező tartalmává teszi ; de csak abban az esetben, ha a felügyelőbizottság a 66. §. 1. bek. értelmében kötelező. Ebben az esetben az első felügyelőbizottság kirendelését tanúsító bejelentés első melléklete a társasági szerződés. A társaságnak azonban jogában áll a társasági szerződésben felügyelőbizottságot szervezni olyan esetben is, amidőn a törvény azt nem teszi kötelezővé. Ilyenkor elképzelhető, hogy a társasági szerződés csupán a felügyelőbizottság szervezését határozza el ; maguknak a felügyelőknek megválasztása azonban, valamely a bejegyzés előtt lefolyó taggyűlésen történik. A megválasztást tanúsító okirat ilyenkor a taggyűlésről vezetett „határozatok könyvének" (39. §.) a kivonata.
