Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.

Irományszámok - 1927-362

362. szám. 177 tetésük tartama alatt munkára nem kötelesek és magukat külön élelmezhetik. 14. §. Katonai bíróság által elítélt egyén feltételes szabadságra bocsátása és ennek visszavonása felől a honvédelmi miniszter határoz. Azok, akiknek egy évet felülhaladó szabadságvesztésbüntetését katonai büntető intézetben hajtják végre, büntetésük kétharmadrészének kitöltése után feltételes szabadságra bocsáthatók. Közvetítő intézetbe szállításnak helye nincs. 15. §. A hivatalvesztésre nem ítélt is elveszti belföldi rend- és dísz jeleit, továbbá a külföldi rend- és dísz jelek viselhetésének jogosítványát, ha bűntett miatt ítélték el. Ha a bíróság a lefokozást a 23. §. alapján mellőzi, vagy egyébként rendkívüli méltánylást érdemlő körülményeket állapít meg, az ítéletben kimondhatja, hogy az elítélésnek az előbbi bekezdésben foglalt következménye nem áll be. 16. §. A hivatalvesztés a szolgálati kötelezettséget nem érinti, hacsak külön szabály mást nem rendel. 17. §. A szabadság vesztésbüntetés végrehajtása az elítéltnek katonai rendfokozatából folyó jogállását nem érinti. Azt, hogy katonai egyének szabadságvesztésbüntetésük, valamint feltételes szabadságra bocsátásuk tartama alatt minő járandóságokban részesülnek, az ületményszabályzatok határozzák meg. 18. §. Könyvekből, folyóiratokból és egyéb sajtótermékekből, ha az elkülönítés lehetséges, csak azok a részek kobozhatók el és semmisíthetők meg, amelyek a vád tárgyává tett sajtóközleményt tartalmazzák. 19. §. A katonai büntetőbíráskodásban sem dologházba, sem szigorított dologházba utalásnak helye nincs. 20. §. A katonai büntetőbíráskodásban alkalmazandó különleges mellékbüntetés : a lefokozás (rangvesztés). Felsőházi iromány. 1027—1932. XL kötet. 21. §. Lef okozásnak azok ellen van helye, akik bármily katonai rendfokozatot viselnek, vagy a legalacsonyabbnál magasabb zsold élvezetében állanak. A lefokozott elveszti rendfokozatát és katonai állását, illetőleg visszahelyeztetik a legalacsonyabb zsold élvezetébe. A lefokozással a nyugdíjigény, nyűg- vagy kegy díj is elvész. A 16. §. rendelkezése a lefokozásra is irányadó. Az elvesztett rendfokozat újból elnyeréséről külön szabályok rendelkeznek. 22. §. A lef okozást ki kell mondani, ha a bíróság : 1. hivatalvesztést állapít meg, vagy 2. a viselt hivatal vagy állás, illetőleg az ügyvédség elvesztését mondja ki, vagy 3. a szakképzettséget kívánó hivatás vagy foglalkozás gyakorlásától tiltja el az elítéltet, vagy az 1—3. pont esetén kívül is, ha 4. az elítélés oly cselekmény miatt történt, amelyet a törvény bűntettnek nyilvánít, vagy 5. a tett vagy mellékkörülményei olyanok, hogy a tettes a szolgálat hátránya vagy az állástekintetek sérelme nélkül rendfokozatában meg nem maradhat. 23. §. A lefokozást — az alábbi bekezdésben meghatározott kivételekkel — mellőzni lehet, ha azt csak a 22. §. 2—4. pontja alapján kellene kimondani s a bíróság pénzbüntetést vagy elzárás-, fogház- avagy egy évet meg nem haladó börtönbüntetést állapít meg. Nincs helye a lefokozás mellőzésének, ha ezt a jelen törvény Második Része kizárja, vagy ha a bíróság tiszttel (hasonlóállásúval) szemben börtönbüntetést állapít meg. 24. §. Az 1908 : XXXVI. törvény-\ cikknek a büntetés feltételes felfüggesztésére vonatkozó 1—-8. §-a helyett > a katonai büntetőbíráskodásban áz. 23