Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-354
140 354. szám. magyar állam területén előállította. Nem tekinthető tehát hazainak az olyan gépjárómu, amelyet nálunk is gyártott, de külföldről behozott alkatrészekből itthon csak összeszereltek. Ily körülírásra azért van szükség, mert bizonyos alkatrészeket, mint pl. a lámpákat, villamos indító- és világító-berendezéseket, egyes különleges fékszerkezeteket, egyes különleges szerelvényeket, kerekeket, sőt egyes különleges moto rokat (léghűtéses kerékpármotorokat) ezidőszerint itthon még nem gyártanak. A hazai beszerzésre vonatkozó kötelezettség alapjában olyan természetes, hogy indokolásra nem is szorul. Minthogy azonban a közvéleményben erősen elterjedt felfogás szerint súlyos megterhelést jelent, szükségesnek látszik, hogy e kérdés néhány adattal közelebbről megvilágíttassék. Csonka-Magyarországnak igen fejlett és az ország felvevőképességéhez mérten túldimenzionált gépipara maradt meg. Ez az iparág, amely talán a legtöbb mérnöknek és tanult munkásnak nyújt foglalkozást, évek óta nehézséggel küzd, hogy termékeit elhelyezze. A gépiparnak csupán egyetlen ága van, melynek termékei iránt folyton fokozódó kereslet mutatkozik, ez a gépjáróműgyártás. Megvan a berendezés, megvannak a munkaerők, a tanult munkások, így tehát egyáltalában nem probléma, vájjon gépjárómu, azaz jó gépjárómu nálunk is gyártható-e ? A magyar gépipar, mely számos készítménye tekintetében világhírnévre tett szert, ezen a téren is bizonyára megállja a helyét. Mégis az állapítható meg, hogy a magyar gyártmányúak a forgalomban volt Összes személykocsiknak 1926. május 1-én, illetőleg 1927., 1928. és 1929. január 1-én csak 15*4, 14*2, 12*7, illetőleg 11-7 %-át, ugyanezen időpontokban a tehergépkocsiknak csak 18*7, 17*1, 12*8, illetőleg 13*5 %-át és a különleges célokra szolgáló gépjáró mű veknek csak 36*4, 28*1, 28*0, illetőleg 39-2%-át tették. Az automobilizmus fellendüléséből tehát a hazai termelésnek csak elenyésző haszon jutott és — ami még szomorúbb — hogy a rohamos gyarapodásban részesedése csökkenő irányzatot mutat. Az éveken át észlelt csökkenő irányzatot csupán a teherkocsiknál, főleg pedig a különböző célokra szolgáló gép járómüveknél sikerült a hazai ipar nyomatékosabb pártolása révén megállítani, sőt az utolsó évben javunkra megváltoztatni. Az utóbbi elnevezés alatt ugyanis a postaszállító, betegszállító, rabszállító, tűzoltó, köztisztasági kocsik, vagyis túlnyomóan a közhatóságok gépjáróművei szerepelnek, amelyek itthoni beszerzését hazai gyártás esetére törvény írja elő. A fent tárgyalt jelenség természetesen külkereskedelmi mérlegünkben is megfelelő kifejezésre jut.
