Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.

Irományszámok - 1927-354

118 354. szám. autóbuszok túlnyomó része a székesfővárosra és egy-két nagyobb vidéki város közüzemére jut. A vállalkozás terén a vasutak és a posta meglehetős tartózkodást tanúsítottak. À vállalatok anyagi eredményei pedig túlnyomórészt nem kielégítőek. Az általános csekély forgalom mellett,-a lakosság csekély fizetőképessége folytán, a helyek elégtelen kihasználása mellett a vállalatok boldogulásukat nem tudják megtalálna Végül ismételten arra kívánok rámutatni, hogy a gép járóművek túlnyomó része, a személyszállításra szolgálóknak 80%-a, a teherszállításra szolgálóknak 96%-a magánhasználatban áll. Az olyan közhasználatú gépjárómíívek száma meg éppen nem túlságosan nagy, amelyek helyközi forgalmat bonyolítanak le. Amidőn tehát a vasutak védelméről van szó, nem szabad a közhasználatú gépjáróművállalatokat a magánhasználatban álló gépjáróműyek versenyéért is felelőssé téve, túlságosan korlátozni. Ez csak azt eredményezné, hogy még több magánvállalat rendezkednék be az önellátásra, vagyis arra, hogy saját gépjáróművet tartson. A magánhasználatban álló gépjáróművek versenyét pedig nyilván nem lehet korlátozni. A javaslat a közhasználatú gépjáróműváílalatok jogviszonyainak szabályozása tekintetében a következő elveket követi: 1. a szabályozásba, a helyi jelentőségű bérkocsiipart kivéve, mindennemű közhasználat gépjáróművállalatot be kell vonni, nehogy a szabályozás körén kívül eső vállalatoknak vadversenye burjánozhassék; 2. a közhasználatú gépjáróműváílalatokra vonatkozó szabályalkotást központosítani kell és az ezeket illető közigazgatásnak is az útügyekkel, valamint a vasúti, hajózási és légiforgalmi ügyek igazgatásával összhangban álló irányítást kell biz* tosírani ; 3. a közlekedési hálózatnak az autó járatok által való szerves kiegészítését elsősorban a vasutaknak kell biztosítani, mint amelyek a közforgalomnak ma is legfőbb hordozói. A vasutaknak tehát elsőbbséget kell biztosítani, hogy a forgalmi igényeket akár a vasúti üzem tökéletesbítése, akár gépjáróműüzem létesítése révén maguk elégíthessék ki; 4. a közhasználatú gépjáróműváílalatoknak csupán nem gazdaságos versenyét szabad visszaszorítani. Ugy vélem, hogy ezeket az elveket követve, a javaslat a gépjáróműközlekedést, a méltánylást érdemlő minden érdek összeegyeztetése mellett, helyesen igyekszik a közlekedésügy egyetemes rendjébe beilleszteni.