Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-354
112 354. szám. kodás tekintetében a szolgálati szabályzat súlyos kötelezettségekkel terheli; a balesetekért különleges szavatossággal tartozik és ebből kifolyólag évente igen jelentős Összegekre rugó kártérítéseket kénytelen fizetni. A posta- és a vámszolgálatban, valamint az állatvészek elleni védekezésben közreműködni köteles, ami reá szintén súlyos megterhelést jelent. Végül a magánvasutakat az a súlyos kikötés is terheli, hogy az engedélyük lejárta után teljes berendezésük kártalanítás nélkül az államra náraml ; k. Éppen e kötelezettségeikre való tekintettel a törvényerejű vasútengedélyezésí szabályzat tudatosan biztosított a vasutaknak bizonyos kizárólagosságot, mert különben a közgazdaság nem számíthat reájuk, hogy üzemüket mindenkor mindenkinek rendelkezésére tartsák és személyéket, valamint árukat az engedélyezett díjszabás mellett, sőt általános gazdasági szempontokra tekintettel, gyakran önköltségen alul is fuvarozzanak. Éppen azoknak a gazdasági köröknek, amelyek a szabadversenynek leginkábh szószólói, legnagyobb érdeke, hogy az autóverseny szabályozása révén a vasutak fejlődésképessége megóvassék. Ezeknek mindenekelőtt szem előtt kell .tartamok, hogy Magyarország elsősorban mezőgazdasági tömegcikkek szállítására és kivitelére van utalva. Már pedig a tömegcikkek távolsági forgalmát kétségtelenül mindig a vasutak fogják a legrendszeresebben és legmegbízhatóbban lebonyolítani. De egyáltalában arra kell gondolniok, hogy a vasút tömegszállítási eszköz. Ha tömeget nem szállíthat, olcsó sem, lehet. Minden tömegszállítő eszköznek pedig gyűjtő terepre és a gyűjtéshez bizonyos időközre van szüksége. A vasút nem mehet be minden községbe és nem állhat minden ház előtt, mégis a községből eredő forgalomra szüksége van. Ha tehát a közönség a vasútra, mint olcsó tömegszálliTó eszközre számítani akar, mint ahogy akár és komolyan nem is képzeli, hogy a vasútnak fent megjelölt kötelezettségei megszűnjenek, akkor vállalnia kell azt az áldozatot is, hogy maga jöjjön a vasúthoz és nem szabad a forgalom indokolatlan elforgácsolódását kívánnia. Ami a másik álláspontot illeti, hogy a törvényi szabályozás legfőbb célja az autóversenynek visszaszorítása a vasutak védelme érdekében, erre vonatkozólag a következőket kívánom megjegyzni: A gépjáróimiközlekedés az eddigi forgalmi lehetőségektől lényegesen különbözik. A gépjárómű ugyanis teljesen az egyén hatalma alatt áll, állandóan menetkész és gyors közlekedési eszköz. A meghatározott útvonalhoz, a tömeghez, az időhöz kötöttséget feloldja, a forgalmat úgyszólván individualizálja, atomizálja. Mindenki másoktól, illetőleg bármely áru a tömegtől függetlenül, bármely időben, tetszés szerint követett irányba veheti útját. Ez nemcsak kényelmet, hanem idő és végeredményben költség tekintetében is megtakarítást jelent. Ily előnyök mellett bizonyos forgalom a vasutakról szükségszerűen az új közlekedési berendezésre, a gépjárómüre terelődik. E folyamatról azt lehet megállapítani, hogy a forgalmat mindenekfelett a magántulajdonban lévő gépjáróművek vonják el, míg a közhasználatú gépjáróművek, különösen pedig azoknak száma, amelyek helyközi forgalmat bonyolítanak le, aránylag csekély. Ez, a magántulajdonban lévő személygépkocsik nagy számánál fogva, hatását különösen a személyforgalomban érezteti, nevezetesen abban, hogy a csökkenés a rövid távolságra utazóknál legerősebb, továbbá abban, hogy a vasút főleg a tehetősebb utasoktól esik el, míg a kevésbbé tehetős és a kedvezmények élvezetében lévő utasok zöme a vasutaknak úgyszólván változatlanul megmarad. Az amerikai Egyesült-Államokra vonatkozó 1926. évi adatok szerint a vasúti utasok száma az utolsó 6 év alatt 31%-kal, az utasmérföldek száma 25%-kai csökkent, ellenben az átlagos utazási távolság 9%-kal növekedett. A teherautóknak a vasutak teheráruforgalmára gyakorolt hatása mennyiségileg jelentéktelennek mondható. Hiszen a gépjárómű legnagyobb elterjedésének hazájában, az amerikai Egyesült-Államokban is az összes tehergépjárómuvek befogadó-
