Felsőházi irományok, 1927. X. kötet • 288-349. sz.
Irományszámok - 1927-289
14 289. szám. Az önálló munkavállalási szerződések illetékeként ellenben az általános forgalmi adóval való kapcsolat miatt meg kell maradnia továbbra is az eddigi 1-5%-nak. Ezeket a szerződéseket a szolgálati szerződésektől elütő gazdasági természetük nem is a szolgálati szerződésekkel, hanem az ingó adásvételi és áruszállítási szerződésekkel egyenlő illetékügyi elbánásra utalja, amely utóbbi szerződéseknek jelenlegi okirati illetéke az általános forgalmi adó kulcsával megegyezően 2%. A 7. §-hoz. Az okiratok hiányos bélyegzésére a pénzügyi hatósági rendszeres ellenőrzés (illetékellenőrzési szemle) többnyire csak hosszabb idő multán jöhet rá, különösen mostanában, amikor a pénzügyi hatóságok a szigorúan végrehajtott létszámapasztás miatt általában igen erősen meg vannak terhelve munkával. Ennél fogva számolni kell azzal, hogy még ezután kerül a sor számos olyan illetékkirovásra, amelynek még az okirati illetékeknek 1927. évi májusi általános leszállítását megelőző időből eredő bélyeglerovási hiány az alapja. Ilyen esetekben pedig a hiányt még a mulasztás idejében fennállott magasabb mérvből kiindulva kell az illetékszabályokban meghatározott többszörös (felemelt) öszszegben kiróni, holott a megnehezedett gazdasági viszonyok között a bélyegértéknek régebbi magasabb tételéből kiinduló többszörözés ma már aránytalanul súlyos vagyoni hátrány. Elszórt esetekben ennek különösebb jelentősége nem volna. Azonban a kereskedelmi és ipari vállalatoknál, és pedig annál inkább, minél jóhiszeműbben jár el a vállalat, a bélyegzési hiányok nem egyes okiratonkint, hanem egyes okiratfaj onkint szoktak előfordulni. A vállalat ugyanis azokat az okiratait, amelyekről tudja, hogy illetékkötelesek, rendszeresen bélyegzi; azokat az okiratait ellenben, amelyekről abban a hitben van, hogy nem illetékkötelesek, rendszeresen nem bélyegzi. Az illetékköteles okiratfajokban előfordult tévedés esetén tehát évekre visszamenő bélyeglerovási hiány jelentkezne tik, aminek következtében a régebbi súlyosabb illetéktételnek többszörözött (felemelt) öszszegben tömeges kirovása a gazdasági viszonyok eltolódása miatt esetleg a legjóhiszeműbb vállalatokat is igen nehéz helyzetbe sodorhatja. Ilyen helyzetek éppen a legutóbb eltelt évekből származóan annál könnyebben állhatnak elő, mert az illetékszabályok is változtak a régiekhez képest, meg az átalakult gazdasági viszonyok mellett a kereskedelmi és ipari életben használatos okiratformák és fajták is módosultak, két forrása is volt tehát a bélyeglerovási kötelesség tekintetében adódható tévedéseknek. A kereskedelmi és ipaxi vállalatokról az ilyen nehéz helyzetek veszedelmének elhárítása céljából javaslom ebben a szakaszban, hogy ezentúl a régi okirati bélyeglerovási hiányok miatt már ne a régi, hanem csak a jelenlegi kisebb mérvből kiindulva történjék az illetékkirovás. Egyenlőtlenség azokkal szemben, akik az ugyanabban az időben kiállított hasonló okirataikra a mainál nagyobb mérvű illetékbélyeget annak idején lerótták, a javasolt rendelkezésből nem keletkezik, mert a mulasztás miatt a hiányzó bélyegértéknek illetékfaj onkint különböző többszörösét (felemelt összegét) kell a pénzügyi hatóságnak kirónia, többszörözés mellett pedig a mai alacsonyabb illetéktétel is rendszerint súlyosabb teher, mint a régi magasabb tételnek egyszeres összege annak idején volt. A 8. §-hoz. Az életbeléptetési és végrehajtási rendelkezés indokolást nem igényel. Kelt Budapesten, 1929. évi március hó 13. napján. Dr. Wekerle Sándor s. k., m. kir. pénzügyminiszter.
