Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.
Irományszámok - 1927-275
275. szám. 81 állomások részére újabb és újabb előnyöket biztosítanak ; 1926. évben pedig a gyógyfürdő- és turistaállomásoknak forgalom szerinti osztályozása és hitelügyének rendezése tárgyában adtak ki általános rendelkezéseket magábanfoglaló rendeletet. Általában jellemzi az olasz intézkedéseket, hogy náluk a vezető szempont nem annyira az egészségügy, a gyógyítás előmozdítása, mint inkább az idegenforgalomnak kifejlesztése, amelynek érdekében nemcsak az említett országos szerv, hanem a helyi bizottságok egész serege buzgólkodik. Svájcban az egyes kantonok törvényhozásai szabályozzák a fürdőügyet és a turizmust. Központi szervük az Office du Tourisme en Suisse. Belgiumban a fürdőügyet az 1924. évi augusztus hó 1-én kelt és az ásványés gyógyvizek védelméről szóló törvény, valamint az Ostendét illetően gyógydíjat megállapító 1924. évi március hó 19-én kelt királyi rendelet szabályozza. A Német birodalomban az egyes tagállamok jogkörébe tartozott a fürdő- és forrásügy rendezése. Fontos rendelkezéseket tartalmaz az 1908. évi május hó 19-én kelt porosz Quellenschutzgesetz, amelyik egészségügyi érdekekből a gyógyforrások és az ásványvízforrások tekintetében sokkal erősebb kisajátítási jogot állapít meg, mint e törvényjavaslatom. Részletes rendelkezéseket tartalmaz még a szászországi, 1909. évi március hó 12-én kelt Wassergesetz, amely közérdekből igen messzemenő kisajátítási jogot biztosít. Ausztriában a fürdőcélokra szükséges kisajátítások elrendelése az egyes tartományok hatáskörébe tartozik. Különösen érdekesek az egyes osztrák tartományok rendelkezései, amelyek a gyógyhelylátogatóknak és a turistáknak szabad mozgását biztosítják a magántulajdonban álló erdőkben. IV. A gyógyfürdőkre és az ásványvizekre érvényben lévő jogszabályokat, amelyeket a közegészségügy rendezéséről szóló 1876 : XIV, t.-c, XIV. fejezete tartalmaz, egész terjedelmükben tovább is hatályban fenntartani nem lehetséges. Egyrészt az egészségügynek, másrészt a balneológiai tudománynak az elmúlt fél évszázad alatt megtett haladása feltétlenül megköveteli az újabb törvényhozási szabályozást. A m. kir. belügyminiszternek fentebb említett, szaktanácskozmányok határozatai alapján kidolgozott tervezetét csak kiinduló pontul fogadhatom el, mert az abból a feltevésből indult ki, hogy Nagy-Magyarország bőven el van látva ásványos és gyógyhatású vizekkel, gyógyfürdőkkel és éghajlati gyógyhelyekkel. A trianoni békekötés azonban természeti kincseink legnagyobb részétől megfosztotta hazánkat, úgy, hogy a vezető gondolat most már nem csak a működő gyógyfürdők és ásványvízforrások érdekeinek előmozdítása, hanem új források feltárása és újabb gyógyfürdők és éghajlati gyógyintézetek létesítése is. V. A gyógyfürdőkre, éghajlati gyógyintézetekre, gyógyhelyekre, üdülőhelyekre, ásvány- és gyógyvizekre vonatkozó kérdéseknek nemcsak egészségügyi, hanem gazdasági vonatkozásai is vannak. A modern világgazdaságban valamennyi állam kíméletlen versenyt folytat gazdasági léteért. Igen nehéz ebben a gazdasági küzdelemben Magyarország helyzete, mert, amint fentebb említettem, nemcsak földjeinek nagyobb részét vesztette el, hanem termelésre szolgáló tőkéje is csaknem teljesen megsemmisült. Amikor Magyarország külföldről javakat hoz be és fizetéseket teljesít, szükséges, hogy a kiadások fedezésére szolgáló értékek rendelkezésre álljanak. Az ország gazdasági helyzetét pillanatnyilag a fizetési mérleg fejezi ki. Bár elavultnak tekinthetjük a merkantilista irányzatnak azt a felfogását, hogy egyedül az árukivitel és behozatal összehasonlításából előálló fizetési mérleg az, ami az ország gazdasági helyzetét megvilágítja, mégis a fizetési mérlegre a legnagyobb figyelemmel kell lenni. Magyarország ugyanis nem rendelkezik külföldön elhelyezett tőkék Felsőházi iromány. 1927—1932. IX. kötet. • 11
