Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.

Irományszámok - 1927-286

286. szám. 453 azt akarjuk, hogy közigazgatásunk lépést tudjon tartani a rohamosan haladó élettel, akkor elsősorban ezeket a testületeket kell a változott idők követelményeivel összhangba hoznunk. Sürgős az autonóm testületek reformja, mert ezen a terén olyan helyzetben vagyunk, amely már is fennakadásokat okozott. Az 1915 : VI. t.-o. ugyanis kimondta, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok általános választását a békekötés napját követő három hónap előtt nem lehet megtartani. A bizottsági tagoknak időközben lejáró megbízatását pedig az új választásokig meghosszabbította az idézett törvény. Ezenkívül kimondotta, hogy a választásoknál azoknak lesz választójoguk, akiket az országgyűlési képviselő választóknak 1914. évre érvényes névjegyzékébe felvettek. A békeszerződést becikkelyező 1921 : XXXIII. t.-c. 1921. évi július hó 26-án lépett életbe. Az 1915 : VI. t.-c.-ben megállapított tilalom tehát 1921, évi október 26-án megszűnt. A választásokat azonban mégsem lehetett megtartani. Ennek az volt az oka, hogy az 1886 : XXI. t.-c. 31. §-a szerint . a törvényhatósági választójog az országgyűlési választói jogosultsághoz igazodik. A nemzetgyűlési választójogról szóló 5.985/1919. M. E. sz. rendelet ki is mondta, hogy ennek a rendeletnek a nemzetgyűlési aktív és passzív választójogról szóló rendelkezései irányadók a törvényhatósági választójogra is. Azonban sem a törvényhatósági választás időpontját, sem a választási eljárás új szabályait sem ez, sem későbbi jogszabály nem állapította meg. Ezért nem lehetett megtartani a választást. A helyzet ma az, hogy amíg a képviselőház széleskörű választójog alapján alakult meg és a felsőház intézménye is korszerű átalakuláson ment keresztül, addig a törvényhatósági bizottságok mai összetétele még mindig az 1874 : XXXIII. t.-c-ben megszabott szűkkörű választójogi rendelkezéseken nyugszik, felerészben pedig a nyers vagyoni képviseleten alapul. Ilyen elavult rendszerben gyökerező testület sehogy sem illik modern közjogi intézményeink közé. Ez indított 1920. óv óta minden kormányt arra, hogy törvényjavaslatot készítsen a törvényhatósági bizottság újjáalakításáról. A rendkívüli viszonyok miatt azonban e javaslatok egyike sem válhatott törvénynyé A visszás állapotnak ideiglenes törvényes rendezése céljából a törvényhatósági bizottsági tagok megbízását vármegyékben az 1923 : II. t.-c. 20. §-a, városokban pedig az 1923 : IV. t.*c. 9. §-a 1923. óv végéig meghosszabbította. E határidő lejártával a kormány a 204/1924. M. E. sz. rendelettel volt kénytelen gondoskodni az Önkormányzati működés folytonosságának biztosításáról. Hivatali elődöm 1923. évi december hó 14-én törvényjavaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé, a törvényhatósági bizottság újjászervezéséről. Ezt a törvényjavaslatot az ülésszak lezárása miatt visszavonta és 1924. december 16-án újabbat nyújtott be. Azonban a nemzetgyűlés feloszlatásáig ez az újabb törvényjavaslat sem kerülhetett napirendre. Törvényjavaslatom szerint a törvényhatósági bizottság választott tagokból, a szakigazgatás és a társadalmi érdekcsoportok képviselőiből és azokból a törvényhatósági tisztviselőkből áll, akik hivatali állásuknál fogva foglalnak helyet a törvényhatósági bizottságban. A tagok száma a törvényjavaslat szerint jóval kevesebb az eddiginél. Ezzel kívánok eleget tenni a szakkörök ós egyes törvényhatóságok részéről kifejezett jogos kívánságnak, amely már régóta sürgette a tagok számának leszállítását. Mert ilyen népes önkormányzati testületek, — aminőknek a külföld hasonló alakulataiban párja nincs — nehézkességüknél íogva sem gyors, sem alapos, sem szakszerű működés kifejtésére alkalmasak nem lehetnek. A bizottsági tagok számának megállapítását nem bízza a törvény-