Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.

Irományszámok - 1927-263

26 263. szám. menyekben való részesedésre az igényét elveszítené, (csak ellátásban álló egyének és családtagjaik, valamint ellátásban álló hátramaradottak részesülhetnek ily ked­vezményekben), vagyis más ellátásban állók javára fizetné egész szolgálati ideje alatt a nyugdíjjárulékokat. A 40. §. 4. pontja részint pénzügyi okokból, részint azért nem terjeszthető ki a legénységi egyénekre, mert a legénységi állománybeli szolgálatot nem lehet épp­oly élethivatásnak tekinteni, mint az altiszti szolgálatot s ezért nem lenne megokolt a legénységi állománybeli egyéneket a végleg felvett altisztekkel teljesen egyenlő elbánásban részesíteni. A §. 5—8. bekezdései a honvédség kötelékéből kilépő legénységi egyének vég­kielégítésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák. A végkielégítés összegét a teljesített szolgálati idő arányában méltányosan állapítják meg. Természetes, hogy a 7. bekezdés kizárja úgy a végkielégítésből, mint az 1921 : XXXII. t.-c. 9. §-a alapján való kivételes ellátásból úgy azokat, akik 12 évi szolgálati kötelezett­ségük letelte előtt saját kérelmükre bocsáttatnak el, mint azokat, akik szolgálat­képtelenség miatt 6 havi tényleges szolgálat valóságos eltöltése előtt bocsáttatnak el. Előbbiek saját egyéni érdekükből válnak ki idő előtt a szolgálatból, utóbbiak­nál az a vélelem, hogy nem a katonai szolgálat alatt váltak szolgálatképtelenekké. Az utóbb érintett rendelkezéssel kapcsolatban szükségesnek tartom felemlíteni, hogy az ellátási kérdések igazságos elintézhetése és a kincstár anyagi érdekeinek megóvása céljából gondoskodni fogok a honvéd legénységnek az első 6 havi tény­leges szolgálat letelte előtt való újbóli beható orvosi megvizsgáltatásáról, hogy a nem teljesen szolgálatképes legénység a 6 havi tényleges szolgálat eltöltése előtt elbocsátható legyen és az államkincstár csak oly egyének ellátásával terheltessék akik szolgálatképtelenségüket tényleg a katonai szolgálat alatt szerezték. A §. 9. bekezdése az 1921 : LXIX. t.-c.-nek az 1922 : III. t.-c. 17. §-ával módosított 38. §-ával áll összefüggésben s a végkielégítést biztosítja azok számára, akik 1922. évi december hó 31-ike előtt, előzőleg teljesített tényleges katonai szol­gálatuknak 12 évi szolgálati kötelezettségükbe való beszámítása mellett vétettek fel a legénységi állományba. A §. többi rendelkezése részint az 1921 : XXXII. t.-c. egyes rendelkezései­nek a legénységi állománybeli egyénekre való megfelelő alkalmazásáról gondos­kodik, részint a végkielégítés folytán szükségessé váló részlet rendelkezéseket tartalmazza s közelebbi megokolásra nem szorul. A 2. §-hoz. Azokat a legénységi egyéneket, akik a honvédségnek az önkéntes jelentkezés rendszere szerinti kiegészítése (1922. január 15-ike) óta beigazoltan a katonai szolgálat sajátlagossága által, önhibájukon kívül, a szolgálat teljesítése közben szolgálatképtelenekké váltak, az eltelt 7 év alatt törvényi rendelkezés hiánya dacára sem lehetett minden ellátás nélkül elbocsátani. Ezek eddig is olyan ellátásban részesíttettek, amilyet a jelen törvényjavaslat biztosít. Az eddig 185 fő részére törvényes alap nélkül folyósított ellátás számára van hivatva ez a §. a tör­vényes alapot megteremteni. A 3. §-hoz. A §. a törvényjavaslat alapján ellátási igényt szerző egyének számára ugyanolyan mértékben biztosítja a közigazgatási bírósági jogvédelmet, amilyen mértékben az 1927 : VI. t.-c. a többi ellátást élvező honvéd egyén és hátramar adott ai számára biztosítja. A 4. §-hoz. A §. a szokásos életbeléptetési és végrehajtási rendelkezéseket tartalmazza. Budapest, 1929. évi január hó 16-án. Gróf Csáhy Károly s.k., m. Mr, honvédelmi miniszter.

Next

/
Oldalképek
Tartalom