Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.
Irományszámok - 1927-263
26 263. szám. menyekben való részesedésre az igényét elveszítené, (csak ellátásban álló egyének és családtagjaik, valamint ellátásban álló hátramaradottak részesülhetnek ily kedvezményekben), vagyis más ellátásban állók javára fizetné egész szolgálati ideje alatt a nyugdíjjárulékokat. A 40. §. 4. pontja részint pénzügyi okokból, részint azért nem terjeszthető ki a legénységi egyénekre, mert a legénységi állománybeli szolgálatot nem lehet éppoly élethivatásnak tekinteni, mint az altiszti szolgálatot s ezért nem lenne megokolt a legénységi állománybeli egyéneket a végleg felvett altisztekkel teljesen egyenlő elbánásban részesíteni. A §. 5—8. bekezdései a honvédség kötelékéből kilépő legénységi egyének végkielégítésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák. A végkielégítés összegét a teljesített szolgálati idő arányában méltányosan állapítják meg. Természetes, hogy a 7. bekezdés kizárja úgy a végkielégítésből, mint az 1921 : XXXII. t.-c. 9. §-a alapján való kivételes ellátásból úgy azokat, akik 12 évi szolgálati kötelezettségük letelte előtt saját kérelmükre bocsáttatnak el, mint azokat, akik szolgálatképtelenség miatt 6 havi tényleges szolgálat valóságos eltöltése előtt bocsáttatnak el. Előbbiek saját egyéni érdekükből válnak ki idő előtt a szolgálatból, utóbbiaknál az a vélelem, hogy nem a katonai szolgálat alatt váltak szolgálatképtelenekké. Az utóbb érintett rendelkezéssel kapcsolatban szükségesnek tartom felemlíteni, hogy az ellátási kérdések igazságos elintézhetése és a kincstár anyagi érdekeinek megóvása céljából gondoskodni fogok a honvéd legénységnek az első 6 havi tényleges szolgálat letelte előtt való újbóli beható orvosi megvizsgáltatásáról, hogy a nem teljesen szolgálatképes legénység a 6 havi tényleges szolgálat eltöltése előtt elbocsátható legyen és az államkincstár csak oly egyének ellátásával terheltessék akik szolgálatképtelenségüket tényleg a katonai szolgálat alatt szerezték. A §. 9. bekezdése az 1921 : LXIX. t.-c.-nek az 1922 : III. t.-c. 17. §-ával módosított 38. §-ával áll összefüggésben s a végkielégítést biztosítja azok számára, akik 1922. évi december hó 31-ike előtt, előzőleg teljesített tényleges katonai szolgálatuknak 12 évi szolgálati kötelezettségükbe való beszámítása mellett vétettek fel a legénységi állományba. A §. többi rendelkezése részint az 1921 : XXXII. t.-c. egyes rendelkezéseinek a legénységi állománybeli egyénekre való megfelelő alkalmazásáról gondoskodik, részint a végkielégítés folytán szükségessé váló részlet rendelkezéseket tartalmazza s közelebbi megokolásra nem szorul. A 2. §-hoz. Azokat a legénységi egyéneket, akik a honvédségnek az önkéntes jelentkezés rendszere szerinti kiegészítése (1922. január 15-ike) óta beigazoltan a katonai szolgálat sajátlagossága által, önhibájukon kívül, a szolgálat teljesítése közben szolgálatképtelenekké váltak, az eltelt 7 év alatt törvényi rendelkezés hiánya dacára sem lehetett minden ellátás nélkül elbocsátani. Ezek eddig is olyan ellátásban részesíttettek, amilyet a jelen törvényjavaslat biztosít. Az eddig 185 fő részére törvényes alap nélkül folyósított ellátás számára van hivatva ez a §. a törvényes alapot megteremteni. A 3. §-hoz. A §. a törvényjavaslat alapján ellátási igényt szerző egyének számára ugyanolyan mértékben biztosítja a közigazgatási bírósági jogvédelmet, amilyen mértékben az 1927 : VI. t.-c. a többi ellátást élvező honvéd egyén és hátramar adott ai számára biztosítja. A 4. §-hoz. A §. a szokásos életbeléptetési és végrehajtási rendelkezéseket tartalmazza. Budapest, 1929. évi január hó 16-án. Gróf Csáhy Károly s.k., m. Mr, honvédelmi miniszter.
