Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.

Irományszámok - 1927-263

22 188. szám. azoknak, akik hat hónapnál kevesebb valósággal eltöltött szolgálati idő után válnak tartósan szolgálatképtelenekké — amennyiben az utóbbiak nem esnek v az 1921 : XXXII. törvénycikk 3. §-ában foglalt rendelkezések alá — ellátásra egyáltalán nincsen igényük, s az ilyen egyének az 1921 : XXXII. törvénycikk 9. §-a alapján sem részesíthetők ellátásban. A jelen §. alapján végkielégítésre igényjogosult egyének végkielégítését a tényleges szolgálat utolsó hónapjában járt nyugdíjba beszámítható illetmények alapul vétele mellett és pedig a) azoknál, akik szolgálatképtelenség miatt váltak ki a tényleges szolgálat kötelékéből valósággal eltöltött hat hónapnál több, de két évnél kevesebb beszámítható szolgálati idő esetén az említett illetményeknek hat havi összegével, két évnél több, de öt évnél kevesebb beszámítható szolgálati idő esetén az említett illetmények tizenkét havi összegével, öt évnél több, de kilenc évet és hat hónapot meg nem haladó beszámítható szolgálati idő esetén az említett illetmények huszonnégy havi összegével, b) azoknál, akik a valósággal eltöltött tizenkét évi szolgálati kötelezettség letelte után váltak ki a tényleges szolgálat kötelékéből, az említett illetmények harminchat havi összegével egyenlő összegben kell megállapítani. Az 1921 : XXXII. törvénycikkben nem említett legénységi állományú egyéneknek az 1922. évi december hó 31-ike előtt katonai szolgálatban eltöltött idejét — tekintet nélkül annak esetleges megszakítására — az 1921 : XXXII. törvénycikk rendelkezései szerint kell számítani. A jelen §. alapján állandó ellátásra igényjogosult egyéneknek lakáspénzre is igényük van ; a lakáspénz mérve szempontjából a m. kir. csendőrökkel esnek egy tekintet alá. Ajelén §. alapján a tényleges szolgálat kötelékéből végkielégítéssel elbocsátott egyének hozzátartozói ellátásra igényt nem tarthatnak. Ha a jelen szakasz alapján végkielógített egyént az állami polgári, vagy ezzel egyenlőnek tekintendő, illetve azzal a nyugellátás szempontjából viszonosságban álló tényleges szolgálat kötelékébe ismét visszaveszik, a végkielégítés előtt eltöltött szolgálati idejét a nyugellátás szempontjából még abban az esetben sem lehet beszámítani, ha a végkielégítés visszafizetése felajánltatnék. A jelen §-ban említett egyéneknek az 1921 : XXXII. törvénycikk 23. §-ánako^—g) pontjaiban felsorolt esetekben ugyanolyan összegű sérülési pótdíjra van igényük, mint az 1921 : XXXII. törvénycikkben említett legénységi állományú egyéneknek. A sérülési pótdíj végkielégítés tárgyát nem képezheti, ezt végkielégítés esetén is tovább kell folyósítani. A jelen §-ban említett azokat az egyéneket, akik a tényleges szolgálat, vagy állandó ellátásban létük alatt elmebetegek lettek s kórházi ápolást igényelnek, a katonai vagy polgári elmegyógyintézet harmadik osztályában, vagy valamely nyilvános jellegű magángyógyintézetnek ( szanatóriumnak) ezzel az osztállyal egyenlőnek tekintendő osztályában kell elhelyezni. Az 1921 : XXXII. törvénycikk 39. §-ában foglalt rendelkezéseket az ilyen egyénekre is megfelelően alkalmazni keU. 2. §. Az 1921 : XXXII. törvénycikkben nem említett s a m. kir. honvédség kötelékéből a jelen törvény hatályba lépése előtt szolgálatképtelenség miatt kivált legénységi állományú egyéneknek már folyósított ellátási díjait, a jelen törvény hatályba lépésétől kezdve, a jelen törvény 1. §-ában foglalt határozványok értelmében kell újból megállapítani. 3. §. Azokra a kérdésekre nézve, amelyek az ellátásra igényjogosultakat a jelen törvény alapján megillető ellátásra való igényből erednek, vala-