Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.
Irományszámok - 1927-284
284. szám. 221 adók belátható időn belül Budapest székesfővárost illetnék. Ez pedig nem volna igazságos. Ennek folytán azt Javaslom, hogy az állami nyugdíjasok illetményei után járó adók a házadó kivetési kulcsának újabbi megállapításáról és a községek segélyezési alapjáról szóló 1929 : II. t.-c, 2. §-a értelmében alakított „Községek segélyezési alapja" javára számoltassanak el. Az állami nyugdíjasok— ideértve a honvédelem, a csendőrség, a posta, valamint a magyar államvasutak nyugdíjasait is — mintegy évi 1,600.000 pengő adót fizetnek. Ez az összeg, a kis- és nagyközségekben befolyó házadónak az évi 13,500.000 pengőt meghaladó — és az alapnak a most hivatkozott törvény értelmében már átengedett, kb. évi 2,200.000 pengőt tevő részével együtt előreláthatóan elegendő lesz arra, hogy azok a községek, amelyek rendes szükségleteiket kellő takarékosság mellett sem tudják 50%-os pótadóból fedezni, vagy amelyek az elemi csapások miatt elrendelt adó törlések folytán szükségleteiket saját erejükből egyáltalában nem képesek fedezni, már a folyó évben is megfelelően segélyeztessenek, úgyhogy a folyó évben — az esetleg el nem kerülhető rendkívüli szükségletek eseteit kivéve — egy községben sem lesz 50%-ot meghaladó községi pótadó kivetve, A 10. és 11. §-hoz. Az egyes adók. és illetékek mérsékléséről, stb.-ről szóló 1927 : V. t.-c. ' 63. §-& a késedelmi kamatok számítását illetően már tartalmazott bizonyos könnyítéseket, amennyiben a késedelmi kamatok mérvét abban az esetben, ha a tartozást három hónapon belül befizetik, 12%-ról 6%-ra mérsékelte. A mai viszonyok még nem teszik lehetővé azt, hogy a késedelmi kamatok kulcsának általános leszállítását javasoljam, mert ez azt vonná maga után, hogy az adózók a köztartozásokra szánt összegeket más célokra fordítanák, ahol ezeket az összegeket jobban tudják gyümölcsöztetni, mint amennyi késedelmi kamatot fizetniök kell. Azonban ezen a téren is igyekszem az adózók terhén könnyíteni és megadni mindazt, .amit,- az államkincstár érdekeinek veszélyeztetése nélkül meg lehet adni. A 10, §. rendelkezései több irányúak. Az együttesen kezelt közadókra nézve az 1927 : V. t.-c. 63. §-ában foglalt és fent idézett rendelkezésen túlmenőleg olyan módon javasolok kamatmérséklést, hogy az az adózó, akinek évi előírása a 200 pengőt nem haladja túl, ha tartozását az év végéig • befizeti* a folyó évi tartozás után csak 6%-os késedelmi kamatot fizessen. Ez á rendelkezés gyakorlatilag oly kép fog végrehajtatni, hogy a múlt évi hátralékoknak és ezek kamatainak teljes kiegyenlítéséhez szükséges összegeken felül fizetett összegek után — tekintet nélkül arra, hogy a fizetett összeg az évi tartozásnak mily hányada — csak 6%-os kamat fog szedetni. Ha azután az évi zárlatnál az állapíttatnék meg, hogy a hátralékos terhén a halasztó hatályú fellebbezéssel megtámadott, ületőleg törlés alatt lévő összegek levonása után mutatkozó hátralék a folyó tartozásának 10%-át túlhaladja, terhére — minthogy a 6%-os kamatkedvezményre való jogosultságát elvesztette — a 6%-os és 12%-os kamatok közti különbözet elő fog Íratni és a jövő évben teljesített befizetései, elsősorban ennek a kamatkülönbözetnek a kiegyenlítésére fognak elszámoltatni. A 10%-os különbözet engedélyezését azért javaslom, mert méltánytalan volna, ha apróbb különbözetek miatt a különben elég pontosan fizető adózó ettől a kedvezménytől elesnék. Ennek a rendelkezésnek folyományaként a részletfizetéseknél követendő elszámolási sorrendet is újból kell szabályozni. Az érdekképviseletek részéről ismételten előterjesztett azt a kérelmet, hogy a késedelmi kamatok csak a fizetett Összegek után számíttassanak, egyrészt az egyöntetű eljárás, másrészt a.helyes; kamatszámítás érdekében most sem áll módomban teljesíteni. Ha figyelembe
