Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.

Irományszámok - 1927-261

261. szám. 15 B) RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. Az 1. pont azokat a törvényes és bírói ítéleti jogalapokat sorolja fel, melyekre ez a törvényjavaslat támaszkodik. E részben még különösen a következőket tartom szükségesnek ismertetni. Az 1915 : XVIII. törvénycikk és az 1921 : XLIII. törvénycikk alapján megindult az eljárás annak a kimondása iránt, hogy gróf Károlyi Mihály vagyona, illetőleg az általa élvezett hitbizomány haszonélvezete a törvény értelmében az államra száll. Ennek az eljárásnak során a m. kir. Kúriának P. I. 6.398/1923/54. sz. alatt hozott ítéletével jogerősen kimondatott, hogy gróf Károlyi Mihálynak összes vagyona a magyar államra száll. Az 1921 : XLIII. t.-c. módot nyújt arra, hogy az állam a hitbizományi haszonélvezet helyett a hitbizományi vagyon állaga megfelelő részének az átadása iránt támasszon igényt. Az állam ezzel a jogával élt, ennek következtében keletkezett a budapesti kir. törvényszéknek a 4. H. 36.537/921/60. szám alatt hozott jogerős ítélete, amely a hitbizomány állag vagyonát úgy osztja meg, hogy az államnak jut a vagyon 60%-a, a hitbizománynak megmarad a vagyonnak a 40%-a. A törvényszék ítélete után az O. E. B. előtt megindult az eljárás annak megállapítása iránt, hogy mely vagyonrészek essenek az államnak jutó 60%-ba, s mely vagyonrészek maradjanak meg a hitbizománynak. Az eljárás során kitűnt, hogy igazságos és olyan megosztás, amely mind a két félnek gazdasági szempontból életképes, azaz jövedelmezően kezelhető birtoktesteket juttat, alig lehetséges. A helyzet ugyanis az, hogy a birtokkomplexum nagyjából két részre oszlik, az alsó birtokrészek alkotják a mezőgazdasági szempontból értékes területeket, a felső birtokrészek túlnyomó részben erdők. A 60 és 40%-os megosztás esetében elkerülhetetlen lett volna, hogy a hitbizománynak az igen értékes mezőgazdasági részekből is nagyobb terület adassék át s ennek következtében az államnak a megmaradó nagy erdőkomplexumhoz viszonyítva aránylag csekély területű mezőgazdasági szempontból értékes birtokrész jutott volna. Ezek a szempontok vezették a kormányt abban, hogy igyekezett a kérdést a hitbizományban várományosi joggal bíró családtagokkal egyesség útján megoldani. A tárgyalások arra az eredményre vezettek, hogy a család a hitbizományi vagyonból neki jutó 40%-nyi részt 10,500.000 pengő ellenében az államnak engedte át. így került az egész vagyonkomplexum az állam rendelkezésébe, amelyből megtart annyit, amennyi az államkincstár által kifizetendő 10,500.000 pengőnek megfelel, a többi vagyont pedig a törvényjavaslatban tárgyalt kulturális alapítvány létesítésére fordítja. Megemlítem még azt is, hogy az Egyetem-utcai hitbizományi Károlyi-palotát a hozzátartozó telekkel együtt, Budapest székesfőváros közönsége közérdekű célra megvette. Különösen meg kell jegyeznem, hogy ez a törvényjavaslat lényegileg nincs ellentétben az 1921 : XLIII. t.-c. 3. §-ának 2. bekezdésében foglalt ama rendelkezéssel, mely szerint a hitbizományhoz tartozó és az államnak jutó ingatlan egy éven belül földbirtokpolitikai célokra használandó fel és amely azt is kimondja, hogy a birtok felosztásánál elsősorban a rokkantak jöhetnek figyelembe. Ennek a rendelkezésnek a szövege ugyanis nem kizárólagosan említi a rokkantak kielégítését, mint egyedüli célt, hanem ezt csak mint elsősorban helyezett földbirtokpolitikai célt jelöli meg és emellett lehetőséget nyújt egyéb földbirtokpolitikai célok kielégítésére is. Már pedig a hitbizományi birtokkal szomszédos községek hadirokkantjainak földigénye már megelőzőleg végrehajtott földbirtok-