Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.

Irományszámok - 1927-279

279. szám. 173 számítani, ezen hegyközségek működésének irányítását az Országos Tanács^ illetve a földmivelesügyi minisztérium megfelelő számú szaktisztviselő hiányában el nem láthatja. Az ország területén levő 9 kerületi szőlészeti és borászati felügyelő működése nem annyira a termelési érdekek gondozására, mint inkább a szőlészeti és borászati adminisztráció hivatali feladatainak az ellátására s az azzal kapcsolatos törvényes rendelkezések végrehajtásának az ellenőrzésére terjed ki. A bortermelési érdekek gondozására és a termelés helyi irányítására alkalmas szervezet az országban ezidőszerint nincs. Ilyen szervezet hiányában a földmivelesügyi minisztériumból kiindult központi irányítás is mindig sikertelen maradt, mert a termelés gazdasági irányítására a fejlődő gazdasági élet követelményei szerint alkalmazandó termelési módok bevezetésére, a szövetkezések nyújtotta termelési és értékesítési .előnyök elérhetésére irányuló akciókra az egyedül rendelkezésre állott közigazgatási adminisztráció alkalmas nem volt. Ezen hiányt lesznek hivatva pótolni a hegyközségek képviseleteiből alakítandó vármegyei hegyközségi tanácsok, melyeknek legfőbb feladatuk a hegyközségek működésének irányítása és ellenőrzése, a borvidékek jellege szerinti egységes termelésnek a megvalósítása és főleg a termelési költségek csökkentése és a közös értékesítés lehetővé tétele érdekében való szövetkezeti szervezkedések előkészítése lesz. . Ezen vármegyei hegyközségi tanácsok viszont az Országos Szőlő- és Borgazdasági Tanács irányítása alatt fognak állani s alkalmasak lesznek mindazon állami akcióknak a lebonyolításara is, amelyeket a kormány a szőlészeti és borászati érdekek védelme és gondozása tekintetében folyamatba tenni szükségesnek tart. , A hegyközségi szervezet ily módon törvényesen szervezett tényezője lesz a szőlő- és borgazdasági igazgatásnak, amelybe beleviszi az önkormányzati szellemet s kiegészítő szervévé válik a közigazgatási hatóságoknak. A hegyközségi szervezetnek ezen teljes kiépítése a gazdatársadalomra jóformán semmi újabb megterhelést nem jelent. A hegyközségek eddig is megvoltak s a hegyközségi adminisztrációval felmerülő költségek fedezésére kivetett járulékokat a hegyközségek, meg nem alakulások esetén pedig a politikai községek eddig is beszedték. Csupán a termelés fejlesztése érdekében álló önkormányzati működést nem fejtettek ki, mert erre semmi törvényes keret, sem felhatalmazásuk nem volt meg. A vármegyei hegyközségi tanácsok működése nem igényelvén nagy hivatali apparátust, nagy költségeket nem fog támasztani s az igénybevehető hozzájárulás maximumát a javaslat kat. holdankint 1 pengőben állapítja meg. A tanácsi irodának azonban, minél nagyobb szakmabeli és szervező működést fog kifejteni, mindig módjában lesz saját jövedelmekre, illetve bevételekre is szert tennie s igénye lesz az állami, illetve a vármegyei közigazgatás részéről történt igénybevétele esetén megfelelő segélyekre, illetve költségmegtérítésre is. Az Országos Szőlő- és Borgazdasági Tanács működéséből kifolyólag a gazdatársadalmat szintén nem érheti megterhelés, mert ezen költségek viseléséről már az 1924. évi IX. t.-c. gondoskodott, illetve azokat a földmivelesügyi tárca által viselendőknek rendelte. A hegyközségi ügyek rendezésével kapcsolatban több olyan kérdésnek a törvényes rendeezése is szükségessé vált, melyeknek végleges szabályozását a gazdasági élet már régóta sürgeti s amelyek szőlőgazdaságunk helyes irányú feljődésére és eredményességére döntő befolyással vannak. Ilyen elsősorban a szőlőtelepítés és a szőlővesszőforgalom szabályozása, amelyeknek ideiglenes rendezéséről szóló 1923. évi XLIII. t.-c. hatálya 1928. év végével lejárt. Az egyéb gazda-