Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.
Irományszámok - 1927-278
278. szám. 157 ugyanezen miniszter hatáskörébe utalja (19. §.). A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter hatáskörébe utalja az ásványvíz forgalombahozatalának engedélyezését s a víznek ásványvíz, vagy gyógyvízként való megnevezésének engedélyezését (28—29. §.). A szükséges kisajátítási jog engedélyezését szintén a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter hatáskörébe utalja (38. §.). Ugyanezen miniszter hatáskörébe utalja a törvényhatóságok által a gyógyhelyek és üdülőhelyek részére megalkotandó szabályrendeletek jóváhagyását (51. §!), valamint a fürdőegyesületek alapszabályainak láttamozását (52—57. §.). A gyógyhely megnevezés engedélyezését a minisztérium részére tartja fenn (10. §.). A gyógyhelyeken hatósági biztosi állást szervez a közegészség, a közrend, a köz erkölcsiség és a közbiztonság fenntartása "felett való őrködés céljából, továbbá abból a célból, hogy az árak az indokolt mértéket ne haladják meg s a gyógyhelylátogatókkal való bánásmód minden tekintetben a jog és méltányosság követelményeinek megfeleljen (12. §.).. Kötelezővé teszi a gyógyhelyi orvos alkalmazását (13. §.), s a gyógyhelyeken gyógyhelyi bizottság alakítását teszi kötelezővé (14. §.). A gyógyhelyek részére megfelelő jövedelmekről gondoskodik. E célból gyógyhelyi díjak szedését engedélyezi (15. §.), megengedi, hogy a község meghatározott részére korlátozott gyógyhelyen levő épületek ház adója után befolyó községi pótadó bizonyos százaléka a gyógyhelyi bizottságnak fizettessék ki (16. §.), végül megengedi, hogy szükség esetében a gyógyhelyen levő ingatlanok tulajdonosai érdekeltségi kört alkossanak (18. §.). Az ekkép befolyó jövedelmet a gyógyhely fenntartására, közcélú, továbbá a gyógyhelylátogatók kényelmét és szórakozását célzó intézmények létesítésére rendeli fordíttatni (17. §.). A törvényjavaslat lehetővé teszi a gyógyhely, illetőleg gyógyfürdő érdekében belső és külső védőöv létesítését. Ennek jelentősége az, hogy a belső védőöv határain belül nem létesíthető oly gazdasági, ipari vagy kereskedelmi üzem, amely a gyógyhely, illetőleg gyógyfürdő egészségi követelményeit sérti, a gyógyhelylátogatók gyógyulási feltételeit, vagy nyugalmát zavarja, vagy biztonságukat veszélyezteti (19. §.). A külső védőöv pedig azt akarja biztosítani, hogy határain belül a gyógyhely, illetőleg gyógyfürdő egészségügyi érdekei és a gazdasági művelési módok lehetőleg összhangban legyenek (20. §.). Ugy a belső, mint a külső védőöv területén a silány legelőknek vagy egyéb gyenge termőerejű területeknek és vízmosásoknak a lehetőség szerint fokozatosan való beerdősítését rendeli el (21. §.) és lehetővé teszi a gyógyhelylátogatók használatára gyalogutaknak a kihasítását (22. §.). A javaslat az ásvány- és gyógyvízforrások védelme céljából forrásvédő területek megállapítását engedi meg (31. §.). Lehetségessé teszi a gyógyhely és üdülőhely fejlesztéséhez, valamint az ásvány- vagy gyógyvízüzem folytatásához szükséges ingatlanok kisajátítását (34—36. §.). A gyógyfürdőkre, éghajlati gyógyintézetekre, gyógyhelyekre, üdülőhelyekre, továbbá az ásvány- és gyógyvízforrásokra vonatkozó kérdések szakszerű tárgyalása céljából véleményező és indítványozó testületet szervez (41. §.), és elrendeli, hogy a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyfürdőkről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről, az ásvány- és gyógyvizekről törzskönyvet vezettessen (42. §.). A megfelelő intézkedések megtételére a minisztériumnak széleskörő felhatalmazásokat ad (46—£0. §.), melyek közül különösen kiemelendő az, amely a minisztériumot felhatalmazza, hogy a törvénynek a gyógyhelyekre és üdülőhelyekre vonatkozó szakaszait Budapest székesfőváros területén és a Balaton partja mentén módosításokkal léptesse életbe, továbbá, hogy egyes községeket népfürdő létesítésére és fenntartására kötelezzen (46. §. 2. és 3. bek.). Jelen törvényjavaslat nagy lépést tesz hazánk természeti kincseinek kiaknázása iránt.
