Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.

Irományszámok - 1927-276

152 276. szám. hogy az illető kategóriák illetményeinek végrehajtás alól való mentessége korlátoztassék. Ennél a korlátozásnál azonban a katonai, csendőrségi, vámőrségi, folyamőrségi és államrendőrségi szolgálathoz fűződő magasabb érdekekből két szempontra kellett figyelemmel lenni. Az egyik szempont az volt, hogy a felsorolt kategóriák legénysége a szolgálattal járó szükségleteit kielégíthesse, a másik szempont pedig az volt, hogy az új rendezés a lehetőséghez képest védelmet nyújtson az illető egyének eladósodása ellen. Ezt a kettős szempontot szolgálja a törvényjavaslatban lefektetett rendezés akkor, amidőn az 1. §-ban taxative körülhatárolja és felsorolja azokat az egyes követeléseket, amelyeknek kielégítése fejében a felsorolt, kategóriákhoz tartozó legénység szolgálati illetményei végrehajtás alá vonhatók és a 2. §-ban számszerűleg meghatározza a végrehajtás alá vonható illetmények maximális hányadát. Célszerű és üdvös intézkedés foglaltatik a törvényjavaslat 3. §-ának utolsó bekezdésében, amidőn kimondatik : hogy a szolgálati illetményre kieszközölt végrehajtás hatálya kiterjed a később megváltozott szolgálati illetményre is olyképen, hogy a szolgálati illetménynek mindenkori lefoglalható részéhez képest a szolgálati illetménynek lefoglalás alá vont része újabb bírói intézkedés nélkül az újabb járandóság mennyiségéhez képest változik. A törvényjavaslat 4. §-a a legénységi egyének fogalmának definicióját tartalmazza. Ugy a tartásra jogosítottak, mint a tartásra kötelezettek szempontjából célszerű újítást tartalmaz a törvényjavaslat IV. fejezetének 8. §-a, amidőn kimondja, hogy tartásdíj behajtása végett szolgálati illetményekre és hasonló járandóságokra a tartásdíjnak a végrehajtási kérelem előterjesztése után lejáró részlétei erejéig is el lehet rendelni a végrehajtást. Ez az intézkedés az eddigi törvényes gyakorlathoz képest a tartásra jogosultak szempontjából azért előnyösebb, mert felmenti őket az alól, hogy pld. a havonkint lejárt részletek végrehajtása érdekében havonkint forduljanak a bírósághoz a végrehajtás elrendeléseért. Ez az intézkedés egyben a tartásra kötelezett végrehajtást szenvedők érdekét is szolgálja annyiban, amennyiben mentesíti őket az ismételt új és új végrehajtási kérésekkel járó költségek megfizetésének terhe alól. Célszerű egyszerűsítést tartalmaz az eddigi gyakorlathoz képest a törvényjavaslat 9. §-a, amidőn a végrehajtásról szóló 1881. évi LX. t.-c. 18. §-ának rendelkezését akként egészíti ki, hogy amennyiben a végrehajtást csupán közpénztárból felvehető követelésre, vagy bírói letétbe helyezett Összegre kir. Járásbíróság rendelte el, ez esetben az elrendelt végrehajtás foganatosítására is ez a bíróság az illetékes. A törvényjavaslat 10. §-a a m. kir. postatakarékpénztár ügyviteli forgalmából természetszerűleg következő eljárási egyszerűsítést tartalmaz. Végül a bizottság javasolja a tisztelt Felsőháznak, hogy méltóztassék a m. kir. igazságügy miniszter figyelmébe ajánlani a végrehajtási eljárás korszerű és célszerű gyorsításához és egyszerűsítéséhez fűződő fontos közgazdasági és jogi szempontoknak megfontolását. Minthogy a törvényjavaslatban foglalt egyes intézkedések egyfelől méltányos szociális és etikai szempontokból biztosítják az illető tartásra jogosítottak és egyéb jogos igények érdekét és ugyanakkor a tartásra kötelezettek anyagi existenciájának szempontját is védik és minthogy a törvényjavaslatban fog-