Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.

Irományszámok - 1927-275

275. szám. • 129 Mivel a közegészségügy rendezéséről szóló 1876 : XIV. t.-c. sem a gyógyhely, sem az üdülőhely megnevezést nem ismerte, viszont a gyógyfürdő részére törvényhatósági szabályrendelet alkotását lehetővé tette : a hatályban lévő szabályrendeleteket a törvény hatálybalépését követő egy éven belül a törvényjavaslat rendelkezéseinek megfelelően kell módosítani és jóváhagyásra — az 50. §. rendelkezéseinek megfelelően — felterjeszteni. Ahol ez nem történik meg, a szóban forgó terület nem lesz sem gyógy- sem üdülőhely és a törvényhatósági szabályrendelet hatályát veszti. A gyógy-, illetőleg üdülőhely céljainak előmozdítására alakult és láttamozott alapszabályok szerint működő egyesületek (51. §.) kötelesek alapszabályaikat láttamozás végett a törvény hatálybalépésétől számított hat hónapon belül láttamozás végett újból bemutatni a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszternek, aki a m. kir. belügyminiszterrel egyetértve határoz. A láttamozás végett teljesített bemutatásnál a fürdőegyesületnek nyilatkoznia kell, hogy a gyógyhelyi bizottság hatáskörébe tartozó teendők ellátására vállalkozik-e és hajlandó-e magát alávetni a törvényjavaslat 14. §-ának harmadik bekezdésében megállapított korlátozásoknak ; ellenkező esetben alapszabályainak módosítására nem kötelezhető, hacsak a bemutatás alkalmával meg nem állapítható, hogy közérdekből módosításra van szükség ; az alapszabályait változatlanul fenntartó egyesület eddigi magánjellegű tevékenységét továbbra is folytathatja. Az 56. §-hoz A törvényjavaslat 33. §-ának első bekezdése mesterséges ásványvíz készítését és behozatalát, forgalombahozatalát és árusítását eltiltotta. Ez a rendelkezés ellentétben áll a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. XIV. t.-c. 108. §-ával, amely mesterséges ásványvíznek előállítását hatósági engedély mellett és vizsgát tett vegyésznek vagy gyógyszerésznek felügyelete és vezetése alatt megengedi. Ez az engedély eddig csak a szabályok ismételt meg nem tartása esetében volt megvonható. Bár Magyarországon a mesterséges ásványvizek gyártása sohasem volt elterjedt, azonban mégis szórványosan adott ki a hatóság ilyen engedélyt. A törvényjavaslat a szerzett jogok védelme címén átmenetileg megengedi a mesterséges ásványvizek forgalomba hozatalát abban az esetben, ha a jogosult három hónapon belül kéri jogának a megújítását. A kérelem tárgyában a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter határoz az Országos Közegészségi Tanács és az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság meghallgatása után. A megújításra vonatkozó engedély legfeljebb öt év tartamára szólhat és a továbbműködő üzemben alkalmazást nyernek az 1876 : XIV. t.-c. 108. §-ának rendelkezései, t. i., hogy a mesterséges ásványvíz csak vizsgázott vegyész vagy gyógyszerész felügyelete és vezetése alatt készíthető, továbbá, hogy a szabályok meg nem tartása esetében az engedély megvonható. Mivel a mesterséges ásványvíz készítése megszűnésre szánt ipar, a megvont engedély nem újítható meg. A mesterséges ásványvíz forgalmának megszüntetése nemzetközi jogi vonatkozásokban is érvényesül, amennyiben a külföldről — bár kisebb mennyiségű és nagyobbrészt szénsavval telített — mesterséges ásványvizet hozunk be. (Lásd a XII. számú táblázatot.) Mivel a legtöbb kereskedelmi szerződés szerint csak azok a gyógyszerek és gyógyászati készítmények hozhatók be, amelyek nálunk nincsenek eltiltva, a külföldi mesterséges ásványvizek a jövőben csak akkor lesznek behozhatok, ha a törvényjavaslat fentebb részletezett átmeneti rendelkezéseinek megfelelnek. Külföldi eredetű ásványvizek behozatalára vonatkozóan az egyes kereskedelmi szerződések rendelkeznek. Felsőházi iromány. 1927—1932. IX. kötet « ; 17