Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.

Irományszámok - 1927-275

275 szám. J15 Ehelyütt újból reá kell mutatnom az erdőségeknek a gyógyfürdők, különösen pedig az éghajlati gyógyintézetek és az üdülőhelyek szempontjából nagy jelentőségére, valamint arra, hogy az erdősítési politikának a gyógy- és üdülőhelyek környékén való sikere nélkül fürdőzési passzívumunk megszüntetése, a gyógyu­lásra és üdülésre szoruló hazai közönség visszatartása, még inkább a külföldi idegenforgalom idevonzása aligha lesz lehetséges. A 22. §-hoz. A gyógyhelylátogatók használatára a külső védőöv területén belül gyalogutakat kell kihasítani. A kihasítást ugyanazok az érdekeltek kérhetik, mint a védőövek megállapítását s a kérelem felett is ugyanazok a hatóságok határoznak. A kihasított gyalogutak a gyógyhely, illetőleg a gyógyfürdő (éghajlati gyógy­intézet) területe javára szolgáló szolgalmi jogok természetével bírnak és a tulaj­donosnak a kihasításért kártalanítás jár. A kihasítást a szolgalommal terhelt ingatlanok művelési módjának lehető kímélésével kell foganatosítani és a kártalanítási összeg biztosítékot nyújt arra, hogy gyalogutak kihasítását csak abban az esetben fogják kérni, ha az egész­ségügyi érdekek jelentősége a szükséges pénz áldozattal felér. A 23. §-hoz. A védőövek célja a gyógyhely és a gyógyfürdő (éghajlati gyógy­intézet) fontos egészségügyi érdekeinek védelme. Amint ezek a közérdekű érde­kek megszűnnek, a belső és a külső védőöv, valamint a kapcsolatos tulajdonjogi korlátozások fenntartása elveszti létjogosultságát. Épp ezért megszűnnek ezek : 1. ha a gyógyhely, mint ilyen megszűnik ; 2. ha a gyógyhely ugyan megmarad, azonban a szolgalmi jog létesítésének alapjául szolgáló körülmények megváltoztak vagy megszűntek. A védőövi korlátozás megszűnéséhez hatósági intézkedés szükséges : a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter a m. kir. földmívelésügyi és a m. kir. kereske­delemügyi miniszterrel, ha pedig a védőöv bányaüzemet érint, a m. kir. pénzügy­miniszterrel egyetértve állapítja meg a védőöv megszűnését. A 24. §-hoz. A védőöv megállapításával járó tulajdonjogi korlátozások magán­jogi szempontból idegendologbeli jogok, amelyek a szolgalmi jogok közé számí­tanak. E jogok a szolgáló telket rendszerint negatív szolgalommal terhelik, ameny­nyiben annak tulajdonosa ingatlanán idegen behatást tűrni tartozik (pl. gyalogút­szolgalomnál) vagy pedig ingatlanán nem tehet olyan változtatásokat, amilyene­ket különben megtehetne. Ennélfogva a védőöv megállapításával járó tulajdon­jogi korlátozásokat a telekkönyvbe be kell jegyezni. D) Üdülőhelyek. A 25. §-hoz. Az üdülőhelyekre a törvényjavaslat szerint a gyógyhelyekre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni. Ennél a felhatalmazásnál fogva az ott felsorolt intézkedéseket csak azokkal a változtatásokkal kell alkalmazni, amelyeket az egyes üdülőhelyek természete esetenként megkíván. Az egymástól eltérő természetű üdülőhelyek viszonyait csak a rendeletek egész sorozatával lehet szabályozni. Lesznek ugyanis üdülőhelyek, amelyekre a gyógyhelyekre vonatkozó szabályozást csaknem a maga egészében kell alkal­mazni, mert csak azért nem kaphatnak engedélyt a gyógyhely megnevezés hasz­nálatára, mert a törvényben előírt kellékek egyike hiányzott, viszont az üdülő­helyeknek nagy száma a gyógyhelyek részére előírt kellékek túlnyomó részének nem felel meg, úgyhogy reájuk a gyógyhelyekre vonatkozó rendelkezéseknek csak némelyikét lehet alkalmazni. 15*

Next

/
Oldalképek
Tartalom