Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.
Irományszámok - 1927-275
275. szám. 107 Am. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter megnyitási engedélye nem pótolja az 1884 : XVII. t.-cikkben foglalt ipartörvény 25. §-ának az iparhatósági telepengedélyre vonatkozó rendelkezését. így pl. valamely gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) kazánházának építéséhez szabályszerű telepengedélyt is kell kérni, amelynek során nemcsak a gyógyfürdő érdeke, hanem a szomszédok, általában a lakosság nyugalma és biztonsága is figyelembe jön. A 6. §-hoz. A gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) közhasználatba vételének engedélyezését az ingatlan tulajdonosa kérheti. Ha egyházi javadalmasról, hitbizományi haszonélvezőről vagy örökbérlőről van szó, a kérelem előterjesztésére ezek is, mint más tulajdonosok jogosultak. Önként érthető, hogy abban az esetben, ha a tulajdonos cselekvési szabadsága korlátozott vagy bizonyos alaki feltételektől függ, a szóban lévő kérelem előterjesztése is e korlátok és feltételek hatálya alá esik. Ha a tulajdonos a közegészségügyi közérdek ellenére nem hajlandó a gyógyfürdőnyitási kérelmet előterjeszteni, a 35. §. alapján kisajátításnak lehet helye. A kérelem előterjesztése alkalmával igazolni kell : a) azt, hogy a természeti elemek megvannak, tehát azt, hogy a gyógyforrás, a forr ás termék vagy a folyó- vagy tó víznek a fürdő berendezése útján való használati módja vagy a hely éghajlata betegségek gyógyítására alkalmas ; b) hogy az intézetet megfelelően képesített orvos vezeti ; c) hogy a gyógyfürdőnek (éghajlati gyógyintézetnek) a gyógyítás céljából szükséges korszerű felszerelése megvan ; d) hogy a betegek elhelyezéséhez és ellátásához szükséges összes feltételek rendelkezésre állanak. Az a) pontban megjelölt kellékek vegyvizsgáló és bakteriológiai intézeti jelentéssel, szakértői véleménnyel, meteorológiai intézet véleményével stb. igazolhatók. A törvényjavaslat a természeti kellékek után legnagyobb súlyt arra helyezi, hogy a gyógyfürdők (éghajlati gyógyintézetek) kellő képesítésű fürdőorvossal rendelkezzenek. Tisztában vagyok ugyanis azzal, hogy a gyógyfürdők (éghajlati gyógyintézetek) legelső céljának, a betegek meggyógyításának megvalósítása jelentékeny részben a lelkiismeretes és gondos orvosi kezeléstől is függ és a magyar gyógyfürdők (éghajlati gyógyintézetek) felvirágzásában a magyar orvosi karra nagy hivatás vár. A fürdőorvosok továbbképzését és a modern balneológia vívmányainak megismertetését a jövőben fürdőügyi (balneológiai) tanfolyamokkal szándékozom biztosítani. A betegek elhelyezése és ellátása magában foglalja mindazt, ami a lakásra, az egészségügyi berendezésre, a rendészetre, az élelmezésre, a forgalomra, a kiszolgálásra stb. vonatkozik. Ezeket a feltételeket a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter a 46. §-ban kapott felhatalmazás alapján rendeletekben fogja szabályozni. A közönség, valamint a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) céljait szolgálja az, hogy a házirend tervezetét az engedélyezés alkalmával be kell mutatni. A 7. §-hoz. A gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) közhasználatba vételének engedélyezése előtt a közegészségügyi és fürdőügyi különleges érdekek biztosítása végett a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter az Országos Közegészségi Tanácsot és az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottságot is meghallgatja. Az engedélyező miniszteri rendelet a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) nevét is megállapítja ; az 53. §. első bekezdése 1. pontjában foglalt kihágást követ el az, aki gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) megnevezését miniszteri engedély nélkül használja, mégpedig abban az esetben is, ha egyébként a megnevezés 14*
