Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.
Irományszámok - 1927-233
570 233. szám. Melléklet a 233. számú irományhoz. Indokolás „a trianoni szerződés következtében megosztott önkormányzati testületek egyes vagyoni viszonyainak rendezéséről" szóld törvényj avaslathoz. A triaíioni szerződés 256. cikke kimondja, hogy azoknak a javaknak az elosztását, amelyek közösségeknek vagy olyan erkölcsi köztestületeknek birtokát alkotják, amelyek tevékenységüket a szerződés által szétdarabolt területen gyakorolták, külön egyezmények fogják szabályozni. A szabályozás kérdése, az alapok és alapítványok kérdésével kapcsolatosan, a Csehszlovák köztársasággal az 1922. évben megindított tárgyalásokon merült föl először. A belügyminiszternek az önkormányzati testületek (vármegyék, városok és községek) érdekeinek védelmére kiküldött képviselője annak a fölfogásnak adott kifejezést, hogy az idézett rendelkezést alkalmazni kell a megosztott területű önkormányzati testületekre is. Ezzel szemben a másik fél képviselői azt vitatták, hogy a trianoni szerződés 191. cikke szerint az egykori osztrák-magyar monarchia tartományainak, községeinek és más autonóm helyi hatóságainak birtoka és tulajdona fizetés nélkül átruházandó az utódállamokra, ennélfogva a megosztott területű önkormányzati testületek vagyonjogi kérdései ezzel már eldöntettek. A tárgyalások során azonban sikerült azt a magyar álláspontot érvényesíteni, hogy ez utóbbi rendelkezés csak olyan Önkormányzati testületekre vonatkozik, amelyek egész területe valamely utódállamhoz csatoltatott, de nem a megosztott területekre. Ez utóbbiak vagyonát a 256. cikk értelmében meg kell osztani és a megosztás módozatairól külön egyezményeket kell kötni. Az egyezmény tárgyalásának elvi alapjára vonatkozóan a Csehszlovák köztársasággal ekként megállapodás létesült ugyan, a tárgyalások befejezéshez azonban máig sem jutottak. Ellenben a Romániával 1923. évben megkezdett tárgyalásokon Románia képviselői a tárgyalások alapjául elfogadták az előbbiekben jelzett magyar álláspontot és ennek alapján köttetett meg az egyezmény, amelyet a kormány 1924. évi december hó 3-án 7.934. M. E. szám alatt életbe léptetett. Az egyezménynek az a lényege, hogy adatgyűjtés alapján meg kell állapítani, hogy minden egyes megosztott önkormányzati testületnek mi volt az összes ingó és ingatlan vagyonállaga (földbirtokok, köz- és magánépületek, kórházak és haslonó intézmények, ezek bútorzata és fölszerelése, utak, hidak, egyéb úttartozékok, telefonok, értékpapír- és készpénzállomány, jogok, követelések stb.) a megosztás előtt, az 1918. évi október hó 31-iki állapot szerint. Ennek összes
