Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.
Irományszámok - 1927-221
548 221. szám. Melléklet a 221. számú irományhoz. Indokolás „az Olaszországgal 1928. évi július hó 4-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződés becikkelyezéséről" szóld törvén y j avaslathoz. Olaszország az elsők között volt azon államok sorában, melyekkel az 1925. évi január hó 1-én életbe lépett autonóm vámtarifa alapján kereskedelempolitikai viszonyunkat rendeztük. Az 1925. évi július hó 20-án kötött és az 1925 : XXXVIII. t.-c.-be'iktatott első kereskedelmi szerződésünk Olaszországgal kifejezetten ideiglenes jellegű megállapodás volt. A tárgyaló felek már az 1925. évi megállapodás létesítésekor attól az óhajtól vezéreltettek, hogy az ideiglenes és szűktartalmú egyezmény minél előbb végleges és szélesebbkörű szerződéssel helyettesíttessék, mely a kölcsönös árucsere élénkülésének és mélyülésének lehet alapja. Az ezirányú újabb tárgyalások különösen akkor váltak időszerűekké, amikor a magyar kereskedelmi szerződések hálózata kiépült s az Ausztriával, Franciaországgal és Csehszlovákiával kötött szerződéseinkben megadott vámkedvezmények élet beléptek. A szerződéses tárgyalások 1927 novemberében kezdődtek s 1928 május havának legvégén megegyezésre vezettek, amelynek alapján az új szerződés 1928. július 4-én aláírható volt. Ez a végleges szerződés, melyet kiegészít az egyúttal aláírt. s egyidejűleg külön törvényjavaslatban előterjesztett állategészségügyi egyezmény, az ideiglenes egyezményben foglaltnál lényegesen terjedelmesebb általános részt, ugyancsak lényegesen kibővített tarifális mellékleteket, részben az általános határozmányokra, részben a tarif ális mellékletekre vonatkozó zárójegyzőkönyvet, végül pedig egy az ; olasz részről átmenetileg még alkalmazott beviteli korlátozásokról szóló jegyzőkönyvet tartalmaz. Az általános rész, melynek a korábbi egyezménytől eltérő legfontosabb rendelkezése az, hogy most már korlátlanul biztosítja a legtöbb kedvezmény elvét a kölcsönös áruforgalomban (az olasz partvidékre és protektorátusokra vonatkozólag is), egyebekben az ilyen nemzetközi megállapodások szokásos rendelkezéseit tartalmazza a két szerződő fél állampolgárainak és jogi személyeinek jogai, az áruforgalommal kapcsolatos általános szabályok, a kereskedelmi utazóknak adandó könnyítések, a személy- és áruszállításnál alkalmazandó és a hajózást szabályozó általános elvek tekintetében.
