Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.
Irományszámok - 1927-217
217. szám. 44Ô Az állami kezelés alatt álló határfolyószakaszok : a Duna Horvátjárfaíutól az Ipoly torkolatáig . . . . _ 154 km a Tisza Csap körül 21, Tarpa és Tiszabecs között 23 km, összesen . . 44 „ a Maros Makó és Nagylak között .............. 20 „ a Dráva Barcstól Dolnjimihojlácig 122 „ a Mura Drávatorkolattól felfelé 37 „ A nem állami kezelésben álló folyók határszakaszai : az Ipoly dunai torkolatától felfelé 137-0 km a Ronyva Sátoraljaújhelytől felfelé 13-5 „ a Batár 10*5 „ a Tur . . . ... 12-5 „ a Kába határszakasza , 5*4 „ a Pinka 4 részből álló határszakasza . . . . . 7-0 ,, a Strém . 6*0 „ Az állami kezelés alatt álló folyók közül nemzetközinek nyilváníttatott a Dunára vonatkozó végleges szabályzat tárgyában Parisban 1921. évi július hó 23-án kötött egyezmény alapján : a Duna egész hosszában, a Tisza a Szamos torkolatáig, a Maros Aradig, a Dráva Barcsig. A fenti adatok kiegészítéseképen még megjegyzem, hogy az ezidőszerint magyar fennhatóság alatt álló folyóknak felső szakaszai, valamint azoknak úgyszólván összes vízgyűjtő területei az utódállamok területeire jutottak. A jelenlegi magyar folyók szabályozása szempontjából ez a körülmény — amint az alábbiakból kitűnik —• rendkívüli súlyosan esik latba. Az 1908 : XLIX. t.-c. indokolásában említtetett az a körülmény, hogy a Tisza folyónál a tervbevett munkálatok végrehajtásával, amennyiben előre nem látható események nem következnek be, a Tisza folyó medre oly állapotba fog jutni, hogy a Tiszaszabályozás nagy munkája nagyban és egészben befejezettnek lesz tekinthető. Az 1914. évben beállott hadiállapot és az azt követő zavaros évek a tervbevett munkálatoknak sorrend szerinti rendszeres végrehajtását nemcsak megakadályozták, hanem a fenntartási és kiegészítő munkálatoknak több, mint +íz éven át való teljes szünetelése miatt a régi szabályozó művek részben erősen megrongálódtak, részben teljesen el is pusztultak. Ez a körülmény a Tiszán, Szamoson, Maroson, sőt a Dunán is, egész mederszakaszoknak oly elfajulását okozta, hogy a hiányoknak pótlása csakis újabb költséges munkálatokkal történhetik meg. Ezen rendkívüli mederelfajulások a mellett, hogy a vízlefolyási viszonyokat hátrányosan befolyásolják, több esetben válságos helyzetbe hozták az ármentesítő társulatokat is, mert töltéseik sok helyen beomlottak a mederbe. Mindezekhez járul az a már jelzett körülmény, hogy folyóinknak felső szakaszai és vízgyűjtő területei majdnem kizárólag idegen államok területén vannak. Nem lévén rendelkezésünk alatt a folyók felsőbb elfajult és hordalék képzésére okot szolgáltató szakaszai, s ezért nem állván módunkban a hordaléknak az alsóbb szakaszokra jutását már ott helyben megakadályozni, az alsóbb folyószakaszok mederszabályozó munkálatainak eredménye mind bizonytalanabbá Felsőházi iromány. 1927—1932. VII. kötet. 57
