Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.
Irományszámok - 1927-192
192. szám. 169 helye nincs. Tehát sem tulajdon, sem kishaszonbérlet, sem házhely kérdésben a jelen törvényjavaslatban felsorolt eseteken kívül eljárás nem kezdhető és nem folytatható. A második §. körülírja azokat az eseteket, amelyekben az Országos Földbirtokrendező Bíróság ezen javaslatnak, mint törvénynek életbeléptetése után megváltást kimondhat. Ezen taxatív felsorolás, amely a legszorosabban magyarázandó pontokba foglaltatott épp annak biztosításául, hogy sem törvénymagyarázat, sem bírói gyakorlat ezen túl nem terjeszkedhetik. Eszerint az Országos Földbirtokrendező Bíróság a folyamatban lévő megváltási ügyekben, ha a jelen törvény életbeléptetése előtt nem határozott volna a megválthatóság és a megváltás mértéke kérdésében, valamint ha az elnöki tanács nem döntött volna még a hozzá e célból utalt ügyekben, úgy a jelen törvény életbeléptetésétől számított egy évig ezekben a kérdésekben még dönthet, egy óv eltelte után azonban megváltást csak a minisztérium felhatalmazása alapján mondhat ki. A másik eset, amelyben a megváltás elrendelhető, ha a megváltást a a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelkedése ós életbeléptetése előtt az Országos Földbirtokrendező Bíróság elhalasztotta, függőben tartotta, vagy mellőzte, vagy kisebb mértékre szorította és ennek a rendelkezésnek az oka megszűnik. A harmadik eset, ha a Földbirtokrendező Bíróság megváltás helyett kis haszonbérleteket rendelt, amely esetben részben a kishaszonbérlet meghoszszabbítása, részben a kishaszonbérleti területek megváltása, esetleg átcserélése kérelmezhető. Ez azonban csak akkor rendelhető el, ha az 5. §. 5. bekezdése szerint az ezen §-ban előírt feltételek fennforgása eleve igazoltatott, tehát ha az igénylők a vételárat készpénzzel fizetik, vagy biztosítani tudják. A negyedik eset, ha a földbirtok politikai célokra bármely címen szolgáló területek könnyebb megközelítéséhez szükséges utakról kell gondoskodni. Végül az ötödik eset, ha a földbirtokreformtörvóny büntető rendelkezése alapján van helye a megváltásnak. Ezek a rendelkezések szigorúak. Tágan nem értelmezhetők és semmi más esetben nincs helye semmi más eljárásnak. A törvényjavaslat 3. §-a megállapítja a földhözjuttatottak által a megváltott ingatlanokért juttatandó megváltási árat, valamint haszonbért az ingatlan kataszteri tiszta jövedelme alapján és megszabja, mi az a minimum és maximum, amely kataszteri tiszta jövedelemként a számítás alapjául veendő. A föld értékjavulása, valamint a pénzviszonyok állandósulása következtében az ekként megszabott haszonbér és vételár általában megközelíti az ingatlan belső földértékét. A korábban meghozott ítéletek azonban aránytalanul magasabb árakat állapítottak meg, amiért is ezen §. harmadik pontja megengedi, hogy bizonyos esetekben a földhözjuttatottak kérjék a már korábban megállapított ár újabb megállapítását, ha a vételár még kifizetve, vagy hitelügylettel teljesen rendezve nincs. A bizottságok súlyt helyeznek itt annak a megállapítására, hogy ez az intézkedés csak aránytalan különbség esetén vehető foganatba s annak költségeit a földhözjuttatottak viseljék. Ez irányban a végrehajtási utasításban teendő rendelkezés. Ugyancsak kívánatosnak tartja a bizottság, hogy úgy ezen, mint a 2. §. 3. pontjára tekintettel a kataszteri birtokívek soronkívül rendeztessenek, ahol ez a rendezés a háborús viszonyok miatt 1921. szeptember 7. napja előtt meg nem történhetett és a haszonbér ós vételár az ekként rendezett kataszteri jövedelem alapján legyen megállapítandó, mint ami megfelel a Felsőházi iromány. 1927—1932. VII. kötet. 22
