Felsőházi irományok, 1927. VI. kötet • 171-II. sz.
Irományszámok - 1927-171f
Ezeknek az értékeknek a megállapításánál tehát, minthogy a rokkantak családi állapotára vonatkozólag statisztikai adatok rendelkezésre nem állnak, ugyanazt a családi állapotot, tehát ugyanazt a nosültségi valószínűséget tételezzük fel a rokkantakra, minb amely valószínűségeket az aktív állapotban lévő biztosítottakra megállapítottunk. Ez a körülmény, minthogy ezáltal a tényleges viszonyoknál, a 30 éves életkortól lefelé, valószínűleg magasabb értékeket vettünk számításba, az özvegyi ellátásból származó, a rokkantakra vonatkozó kötelezettség értékét, a 30 éves életkortól lefelé, a valószínűnél valamivel magasabbnak eredményezi. Megfelelő statisztikai alapok hiányában azonban ezt a feltevést kellett választanunk, amelyet egyébként az összes eddigi ilynemű szociális törvényalkotásokban is alkalmaztak. Az ,x' éves korban az aktívok kiválási sora szerint megrokkantakhoz tartozó évi egységnyi feltételes havi részletekben esedékes özvegyi járadékot megkapjuk, ha a megrokkantak számát szorozzuk a megrokkanás életkorához tartózó évi egységnyi feltételes özvegyi járadékkal figyelembevéve azt is, hogy a megrokkanást az év közepére tesszük. Az aktív állapotban elhaltak után — a kiválási sor r szerint — az egységnyi özvegyi járadékból származó kötelezettség értékét megkapjuk, ha az aktív állapotban elhaltak diszkontált számát szorozzuk az ehhez az életkorhoz tartozó egységnyi feltételes özvegyi járadék értékével, figyelembevéve, hogy az elhalálozást az év közepére tesszük. A biztosított férfihoz tartozó, az özvegyi járadékból származó kötelezettség értékét az aktív állapotban való elhalálozás esetére szóló kötelezettségrész és a megrokkantaknak rokkant állapotban való elhalálozása esetére szóló, az özvegyi járadékból származó kötelezettségrész együttesen alkotja. Az ,x £ évesfórfibiztosítotthoz tartozó äz özvegyi járadékból származó kötelezettség kiszámításához szükséges biztosítástechnikai alapmennyiség tehát -p/a (w) __ T A w (i) , paa w (i) (12) "V* CD ~~ X (I) ' J± X + 1 J2 (i) (I) "I ^ x (I) * a X+ l/ 3 (u) (I) A biztosított magánalkalmazottak özvegyeinek járadékából származó kötelezettséget meg kellett állapítani arra az esetre, ha az özvegyi járadék feltételesen és arra az esetre, ha feltétlenül válik esedékessé a férj elhalálozásakor. A feltételes özvegyi járadék értékének kiszámításához szükséges biztosítástechnikai mennyiségeket ugyanoly módon állapítottuk meg, mint a férfibiztosítottaknál általában. Az egy-egy asszonyhoz tartozó — férjük halála esetére — feltételes özvegyi járadékértékeket ugyanazoknak vettük, mint az asszonyokra általában. A nős biztosított magánalkalmazottak feleségén ék mórlegelt özvegyi járadékórtókeit ugyanúgy képeztük, mint az összes nős biztosítottakra. Az egy-egy életkorhoz nyert a nős biztosított magánalkalmazotthoz,tartozó feltételes özvegyi járadék értékét fentidézett a magánalkalmazottakhoz tartozó nosültségi valószínűségekkel szorozva,, képeztük a férfibiztosított magánalkalmazotthoz általában — az elhalálozás esetére — tartozó egységnyi feltételes Özvegyi járadék értékét. (25. táblázat: a J (u ! ^ . A rokkant magánalkalmazottakra vonatkozó számítások a 27. táblázatban foglaltatnak. Az aktív biztosított magánalkalmazottakhoz tartozó özvegyi járadékának kiszámításához szükséges biztosítástechnikai alapmennyiségeket a 30. táblázat foglalja magában hasonló módon megállapítva, mint a férfibiztosítottakra általában.
