Felsőházi irományok, 1927. VI. kötet • 171-II. sz.
Irományszámok - 1927-171f
15 pított új rokkantsági járadékosok száma semmi esetre sem egyezik meg az ugyanazon évben előállott rokkantsági esetek számával, hisz, — hogy csak egy körülményre mutassunk rá —, a várakozási-időn belül való megrokkanás esetén a megrokkantak rokkantsági járadékot nem kapnak és így ezek nincsenek is benne a megfigyelt rokkantak között. Az 1895—98. évek tapasztalatai alapján levezetett megrokkanási valószínűségeket tehát tisztán becslésen alapulónak kell tekintenünk. Az 1900-iki német indokolás 1 ) felhasználja ugyanezeket a valószínűsége ket, de már az 1910-iki indokolás 2 ) a porosz-hesseni vasúti munkások nyugdíjpénztárának megfigyelési adataiból levezetett megrokkanási valószínűségeket veszi alapul. Ugyanezt a rokkantsági táblázatot találjuk az 1914-iki emlékiratban, 3 ) amely a rokkantsági biztosítási intézmény vagyoni helyzetével foglalkozott és különösen annak a megállapítását tűzte ki célul, vájjon a feltétlen öregségi járadékra való jogosultság életkora a 70. életévről leszállítható-e a 65. életévre. A csehországi munkásság rokkantsági és öregségi biztosításra vonatkozó törvény indokolásában 4 ) a németországi 1906—1908-iki megfigyelési anyagból levezetett megrokkanási valószínűségekkel találkozunk. Véleményünk szerint az olyan valószínűségek, amelyek a biztosítottak számának becslósszerü megállapítása után a ténylegesen folyósított új rokkantsági járadékok alapulvételével állapíttattak meg, tisztán elméleti értékkel bírnak és nem alkalmazhatók valamely biztosítási intézménynél az alapjárulék megállapításához, Különösen nem alkalmazható már azért sem, mert ha maguk a valószínűségi értékek meg is felelnének azoknak a statisztikai követelményeknek amelyeket az ilyen valószínűségekhez fűzünk, még mindig kétséges, vájjon az újonnan felállítandó intézmény keretében biztosítottaknak kcckázati-kategóriák szerint való megoszlása ugyanolyan-e, mint azoké, akikre vonatkozó megfigyelési adatokból a kérdéses megrokkanási valószínűségi táblázat van levezetve. Bár a javaslat szerint biztosítottakhoz hasonló tömegre levezetett általános megrokkanási valószínűségek nem is állanak rendelkezésre, egyes foglalkozási ágakra vonatkozólag levezetett megrokkanási valószínűségek rendelkezésre állanak, amelyek feltétlenül eleget tesznek az érintett követelményeknek is. A legfontosabb ilyen különleges megrokkanási valószínűségekkel a dr. Hermann Zimmermann által levezetett, a német vasutas személyzetre vonatkozó táblázatokban találkozunk. Az 1868—80. megfigyelési évekből levezetett táblázatok az összes vasúti személyzetre, a vonatszemélyzetre és nem vonatszemólyzetre vonatkoznak. Az 1877—85, évek megfigyelési anyagából az őrszemélyzet, az 1882—84. évek anyagából az irodaszemélyzet megrokkanási valószínűségi táblázatai vannak levezetve. A Zimmermann-féle táblázatok nagy megfigyelési anyagra vonatkoznak és így feltétlenül értékkel bírnak azoknál a foglalkozási ágaknál, amelyek a vasutas személyzethez hasonló kockázati kategóriát képviselnek. *) Denkschrift betreffend die Höhe und Verteilung der finanziellen Belastung aus der Invalidenversicherung. Verhandlungen des Reichstages. 10. Legislaturperiode — I. Session 1898—1900. i s ) Entwurf einer ReichsversicherungsOrdnung nebst Begründung 1910. 3 ) Denkschrift über die Vermögenslage der Invaliden und Hinterbliebenenversicherung am 1. Januar 1914. 4 ) Motivenbericht zur Regierungsvorlage Druck-Nr. 4188. betreffend die Versicherung der Arbeitnehmer für den Fall der Krankheit der Invalidität und des Alters.
