Felsőházi irományok, 1927. VI. kötet • 171-II. sz.
Irományszámok - 1927-171f
11 eltöltött munkaidőből származó biztosítási jogosultságra vonatkozó teher felét viselni kell. Már pedig ha a felosztási és kirovási rendszer nyerne alkalmazást, ez azt eredményezné, hogy igen sok munkaadónál eltöltött munkaidőből származó biztosítási igényjogosultságot később más munkaadóknak kellene viselniök, mert akkor, amikor a biztosítási eset a munkásokra bekövetkezik, az a munkaadó, akinél eltöltött munkaidőből mint biztosítási időből is származnak igények, már nem is létezik. Vagyis a jövő közgazdaságának méltánytalan megterhelése állana elő. Szociális szempontból is egyedül annak a biztosítás-technikai járulékfizetési rendszernek van létjogosultsága, amelynél az összes előrelátható biztosítási kötelezettségek figyelembe vétetnek. Csak ennél a rendszernél van- * nak a biztosítottak érdekei feltétlenül megvédve. Az állam szempontjából sem kívánatos a felosztási és kirovási rendszer. Kényszerbiztosításról van szó. Az állam maga akar törvényes intézkedésekkel azoknak a munkavállalóknak, kiknél véleménye szerint a jövőben előreláthatóan előálló események akár saját maguknál, akár hátrahagyott családjuknál a magángazdasági egyensúly megbomlását idézik elő, ennek következménye ellen a kölcsönösség alapján védelmet nyújtani. Az állam tehát az állami intézmény keretében mintegy garanciát vállal a biztosítási kötelezettségek feltétlen teljesítérére. Már pedig a felosztási és kirovási rendszer mellett, mint rámutattunk, az idők folyamán az egyes évekre vonatkozó biztosítási kötelezettségek fedezése elviselhetetlen terheket jelentene úgy a biztosítottakra, mint a munkaadókra és akkor mindenki az államra tolná a szanálás terhét. Az államnak tehát már eleve el kell hárítani azt a rendszert, amely a biztosítottak érdekeit veszélyeztetné és a jövő közgazdaságának súlyos megterhelését vonná maga utáu. Az állami költségvetési egyensúly biztosításának a gondolata is kizárja tehát azt, hogy az állam a felosztási és kirovási rendszer mellett foglalhasson állást. A javaslat egyrészt a közgazdaság ós biztosítottak terheinek egyenletességét akarja, másrészt a biztosítottak igényének feltétlen teljesítését. Az állam költségvetési egyensúlyának ebből a szempontból való feltétlen megóvásáttartja szemelőtt, amikor, — mint alkalmazandó biztosítási rendszert—az évi egyenlő átlagos járulékok rendszerét állapítja meg, amely mellett nemcsak az összes jelenben belépő, hanem a jövőben belépő biztosítottak biztosítási szolgáltatásai is teljesíthetők lesznek. 2*