Felsőházi irományok, 1927. VI. kötet • 171-II. sz.
Irományszámok - 1927-171f
92 élvezett munkabér van tulajdonképen közvetve a biztosítási eset bekövetkezésekor a járadék mértékének alapjául véve, lehetetlen ezt a körülményt figyelembe nem venni. Bár a cseh indokolásban rámutattak arra, hogy az átlagos bérek az életkorokban változnak, a tényleges számításoknál ezt a körülményt nem vették figyelembe, hanem 15—-25 évig terjedő korokra nézve évi 10°/ó-os állandó béremelkedést tételeztek fel és a 26-ik életévtől felfelé az átlagos bért az életkortól függetlennek vették. A tényleges számításoknál lehetett volna most már azt az eljárást is választaui, hogy a hetibérgörbéknek a pontjait egymással olyan összefüggésbe hozzuk, hogy az életkorok szerint való bérváltozást, akár a maximum, akár pedig a kezdőbér százalékos változásának tekintjük. Ez az eljárás természetesen az eredeti bérgörbéktől teljesen eltérő bérskáláknak a felállítását jelentené. Ezek a mesterséges bérgörbók azonban nemcsak egészen más helyzetet mutatnának, mint az eredeti hetibérek, hanem esetleg a kötelezettségek ós járulékok tekintetében olyan eltolódást létesítenének, amely egyrészt sem a biztonsági szempont mellett nem engedhető meg, sem pedig a járulóknak az elégsógesség vonalán való tartásának szempontjából nem volna elfogadható. Bár tehát ez az eljárás biztosítástechnikai szempontból lényeges egyszerűsítéseket engedne meg, a kötelezettségeknek és a járulékoknak a megállapításánál a javaslat rendelkezései mellett csak az a módszer támasztható alá, amely a tényleges hetibéreket veszi alapul, úgy, amint azok az életkorokban változnak. Ezen általános elv mellett tehát az összes biztosítástechnikai alapmennyiségeknél az egyes életkoroknál magát a tényleges hetibért is figyelembe kell venni. Az egyes életkorokhoz tartozó átlagos hetibérrel kombináltuk a biztosítástechnikai alapmennyiségeket. Ugy a járulék, mint a kötelezettség szempontjából a járulókhét, vagyis az egy heti bér a számítási alap és ha a biztosítási technikai alapmennyiségek ezzel vannak kombinálva az évenként a biztosításkötelezettségben átlagban eltöltött munkahetek számára nézve különböző feltevéseket lehet eszközölni, a nélkül, hogy az egyes feltevésekben való változtatás a számításokban lényegesebb nehézséget okozna. A járulékokból származó bevételek értékének megállapítása céljából az aktívok kiválási sorában az aktívok diszkontált számát kellett az egyes életkorokhoz tartozó átlagos hetibórrel kapcsolatba hozni. Legyen az ,x ( éves életkorhoz tartozó átlagos hetibér b x , akkor (b) , D aa =D aa .Dx az ,x' éves aktívok diszkontált számának a hetibérrel való kombinációja biztosítástechnikai rendszerünkben. Ennek megfelelően (b) aa(52) < b >aa (b) aa N" (52) ~N"— 0 4969 D aa és a 65 éves életkorig esedékes évi egy heti járuléknak megfelelő befizetés értéke < b) aa (KÖ-\ ^aa (52) »)« m C (52)-N65 Q —! t *"""• • x 65—x| j-.aa
