Felsőházi irományok, 1927. VI. kötet • 171-II. sz.
Irományszámok - 1927-171f
4 kötelezettségek is származnak, a felosztási és kiróvási rendszernek az alkalmazása sem a biztosítottak, sem pedig azok szempontjából nem kívánatos, akik a biztosítás kötelezettségeit viselik. Már a balesetbiztosításnál is ez az elv érvényesül. Általában véve azt a valószínűséget, bogy valamely biztosított egy éven belül baleset folytán rokkanttá lesz, első megközelítésben az életkortól szinte függetlennek tekinthetjük és ezért a biztosítottaknak ugyanazon létszáma mellett évről-évre megközelítőleg a baleseti rokkantak száma ugyanannyi. A balesetet elhárító védelmi berendezések tökéletesítésével és a munkások értelmiségi fokának az emelésével lényegesen leszállíthatok a baleset folytán való megrokkanások és így a balesetbiztosításban idővel csökkenő teherrel állhatunk szemben. Azonban bizonyos határon túl ez aligha érhető el. Ha a balesetbiztosításban a felosztási és kiróvási rendszert alkalmazzuk a nélkül, hogy az egy-egy évben előállott baleseti rokkantak járadékának tőkeértékét lefedeznők, a terhek hosszú időn keresztül emelkednek, míg végre beáll a stacionárius állapot. Következik ez abból, hogy az egymásután következő biztosítási években, nemcsak arra az évre előálló baleseti rokkantak után való biztosítási kötelezettségeket, hanem a megelőző biztosítási években rokkanttá váltakból a kérdéses biztosítási évben még életbenlévőknek a járadékigényét is le kell fedezni. A balesetbiztosítás rendesen az elhalt hozzátartozóinak bizonyos biztosítási kedvezményeit is magában foglalja és így az ezekből származott terhek is az egymásután következő években fokozatosan emelkednek mindaddig, amíg a stacionárius állapot bekövetkezik. Magyarországon a balesetbiztosítás bevezetésénél a felosztási ós kiróvási rendszert alkalmazták. Az egymásután következő években a bérben kifejezett járuléktétel a következő volt. A bér V-ban • A bér °/o-ban Év kifejezett Ev kifejezett járulék járulék 1908 0-16 1911 1-12 1909 0-80 1912 1-28T 1910 096 1913 138 A járulóknak évről-évre való emelkedése bizonyos maximumig, a balesetbiztosításban is inkább a tőkefedezeti rendszernek az alkalmazását teszi indokolta, amikor az egy-egy évben beálló balesetek folytán megrokkantaknak és az elhaltak hozzátartozóinak járadéka tőkeértékben fedeztetnek le. Ha a családtagok biztosításával vannak egybekötve a balesetbiztosítás, a tőkefedezeti rendszer mellett is bizonyos mérvű emelkedés áll elő, ez azonban kevésbé olyan meredek, mint a felosztási és kiróvási rendszernél. A félosztási és kiróvási rendszernek a hátrányait a balesetbiztosítási módozatnál, minthogy az emelkedés nem meredek és aránylag rövid idő alatt beáll a stacionárius állapot, a csökkenő °/o-os tartalékolási rendszerrel lehet kiküszöbölni ós egyenletes járulókkulcsokat elérni. A betegségi biztosításnál abból kifolyólag, hogy valamely évben a biztosítási eset nem következett be, a jövőre nézve semminemű kötelezettség erre az évre vonatkozólag a biztosítási intézményt nem terheli. A balesetbiztosításnál pedig, ha a biztosítási eset a kérdéses biztosítási évben bekövetkezett, a jövőre vonatkozó biztosítási kötelezettségeknek a tőkeértéke megállapítható. Ha pedig à biztosítási eset nem következett be, teher szintén nem származik a jövőre nézve. Ezzel szemben a szóbanforgó öregségi és rokkantsági Év A bér °/°-ban kifejezett járulék Év A bér °/°-ban kifejezett járulék 1914 1*54 1917 2.17 1915 1-47 1918 2-16 1916 1-15 1919 215
