Felsőházi irományok, 1927. VI. kötet • 171-II. sz.
Irományszámok - 1927-171f
84 A biztosítottak koreloszlása tehát az egyes országokban más és más képet mutat. Ez természetes is, mert egyrészt ezek a koreloszlási adatok különböző időre vonatkoznak, másrészt a biztosítottaknak foglalkozás szerinti megoszlása is az egyes országokban más és más lehet a különböző iparágaknak a súlya szerint. A német férfibiztosítottak korelosziása a 36. évtől felfelé levő életkorokban első megközelítésben simul a magyar biztosítottak koreloszlási görbéjéhez. A cseh férfiak koreloszlási görbéje egészen más helyzetet mutat, mint a német ós a magyar biztosítottaké. Különösen feltűnő a 16—22 éves életkorokban való eltérés. A cseh biztosítottak súlya ezekben az életkorokban lényegesen magasabb, mint a német ós a magyar biztosítottaké. A női biztosítottaknál a 22—38 éves életkorig a magyar biztosítottak erősebben vannak képviselve, mint a német és cseh koreloszlás szerint, viszont 38-tól felfelé levő életkorokban a cseh ós a német koreloszlási görbe magasabb fekvésű. A 16—21-ig terjedő életkorokban a német és a magyar koreloszlási görbének a tendenciája ugyanaz. A 16 éves életkortól eleinte emelkedik, a 18—19 éves korban eléri a maximumot és azután csökkenő. A német koreloszlási görbének a maximuma a 16 éves életkorban van és végig csökkenő. A német görbében látható egyes ingadozások a koreloszlási adatok ki nem egyenlített voltából származnak. A biztosítottaknak az egymásután következő években a halálozáson és megrokkanáson kívül egyéb okoknál fogva való kiválására nézve tapasztalatok sem nálunk, sem pedig külföldön rendelkezésre nem állanak. Ezeknek a biztosítási kötelezettségek megállapítása szempontjából való figyelembevétele csak tisztán feltevéssel volna lehetséges. A járulék megállapítása szempontjából tehát azt vesszük alapul, hogy a biztosítottak csak a megrokkanás és halálozás folytán válnak ki a biztosítási kötelezettségből. Ezáltal biztonsági szempontból hibát nem követünk el, viszont a járulók túlértékelése szempontjából sem kifogásolható ez a feltevés, minthogy a biztosítási kötelezettségből kilépő biztosított önkéntesen tovább folytathatja a biztosítást és így a megszerzett igényjogosultságok tulaj donképen továbbra is érvényben maradnak. Amennyiben pedig a biztosítást önkéntesen tovább nem folytatja, bizonyos körülmények között a befizetett járulékoknak 90°/o erejéig visszatérítéshez van joga. Ez szintén annak az álláspontnak helyességét igazolja, hogy a megrokkanáson és a halálozáson kívül más okok folytán való kilépések tulajdonkópen hipotézis útján sem vehetők figyelembe, minthogy a megszerzett biztosítási jogosultságok a kilépés alkalmával is megmaradnak. A járulókok nemcsak az Összes a jelenben belépőkre, hanem a jövőben belépőkre is átlagosan állapítandók meg. A jövőben belépők számára és koreloszlására nézve bizonyos feltevéseket kell tehát eszközölni, minthogy erre nézve magyarországi viszonyokban tapasztalatok rendelkezésre nem állanak. A jövőben belépőkre feltesszük, hogy koreloszlásuk aránya mindig ugyanaz és maguk a belépések csak a fiatalabb életkorokban történnek. Vagyis a 2. biztosítási évben a 14 éves korban újonnan belépők száma egyenlő a kezdetben belépő 14 évesek számával. A 15 évês újonnan belépők számát megkapjuk, ha a 15 éves kezdetben belépők számából levonjuk a 14 éves kezdetben belépők közül az első biztosítási évben a megrokkanás és halálozás folytán való kiválások után aktív állapotban túlélőket. A 16 éves korban belépők számát megkapjuk, ha a 16 éves korban kezdetben
