Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.
Irományszámok - 1927-147
42 147. szám. Melléklet a lé7. számú irományhoz. Indokolás „a múzeum-, levéltár- és könyvtárügy némely kérdéseinek rendezéséről" szóló törvényjavaslathoz. A magyar közgyűjtemények egészséges fejlődését hosszú- időn át akadályozta az egységesen elgondolt, céltudatos kultúrpolitikai programmnak és a tervszerű központi irányításnak hiánya. Múzeumaink és könyvtáraink fejlődése, gyarapításuk iránya legtöbbször csak az időszerinti vezető, vidéken egy-egy lelkes magánegyén vagy társadalmi csoport felfogásától függött. Vezetésükben és fejlesztésükben sokszor egészen szűklátkörű partikuláris, sőt egyéni szempontok érvényesültek. Ez egyéni vagy partikuláris célkitűzésekre, törekvésekre és szempontokra vezethető vissza az országos és vidéki gyűjtemények egyenetlen fejlődése, szervezeti és tudományos kérdéseknek nem egyszer ötletszerű megoldása. Ugyanez okban gyökerezik a vidéki közgyűjteményeinket jellemző tervszerűtlenség, életképes intézmények sorvadása és jelentéktelen zugintézmények keletkezése, melyek csupán a túlhajtott lokálpatriotizmusnak vagy jogosulatlan egyéni ambícióknak köszönik létüket. A legújabb időben — az ú. n. Tanácsköztársaság idején tervbevett proletármúzeum gondolatának felmerülése óta — lépten-nyomon találkozunk oly muzeális tervezgetésekkel, melyek meglevő intézmények, elsősorban a Magyar Nemzeti Múzeum anyagának megdózsmálásával és gyűjteményeink megcsonkításával, kutatási és ásatási jogok megcsorbításával kívánnak új, speciális szak- vagy emlékmúzeumokat létesíteni. A fővárosban és a vidéken valósággal fel burjánzanak ezek a tudományos, ós közművelődési szempontból egyaránt meddő, mert gyökértelen és rendszertelen tervezgetések. Országos közgyűjteményeink valóságos védelmi harcot kénytelenek e törekvésekkel vívni, melyek nem egyszer félrevezetett komoly fórumok, törvényhatóságok, városok ós nagy intézmények vezetői által is fel kar oltatnak. A céltudatos központi irányítás hiánya vezetett a gyűjtési körök szabályozatlanságára s ennek nyomán a különböző országos intézetek, — így pl. a Nemzeti Múzeum Régiségtára, az Iparművészeti Múzeum és a Nóprajzitár va gy pl- az Egyetemi Könyvtár és az Országos Széchenyi Könyvtár — valamint az országos és vidéki s az egymáshoz közelfekvő vidéki intézmények egymásközti súrlódásaira, versengéseire.
