Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.
Irományszámok - 1927-145
4 145. szám. iparosok Országos Szövetsége részéről való kijelölés tekintetében kamarai tagnak kell tekinteni minden iparost és kereskedőt, akinek az említett kamarák bel- és kültagjai választásánál választójoga van ós kamarai illeték fizetésére köteles (1868 : VI. t.-o. 8. ós 27. §-a). Arra nézve, hogy az iparos ós a kereskedő a felsőházi tagok választásánál mint budapesti vagy mint vidéki jön-e számba, az idézett rendelet szerint az ipari (gyári) vagy kereskedelmi telep helye az irányadó. À kereskedelmi és iparkamarai kiküldöttek e rendelkezések alapján az első választást Budapesten 1927. évi január hó 8-án megtartották. Ennek eredményekép a felsőház tagja lett: három kereskedő, két nagyiparos, továbbá egy kisiparos. A megválasztott hat póttag közül pedig a kereskedők száma kettő, a nagyiparosoké egy, a kisiparosoké három. A rendes tagok közül négy a budapesti, kettő egy-egy vidéki, a póttagok közül három a budapesti, három egy-egy olyan vidéki kereskedelmi ós iparkamara tagja, amelyek a rendes tagok • sorában felsőházi képviselethez nem jutottak. Ezt a választást — szabályszerűen előterjesztett panasz alapján — a m. kir. közigazgatási bíróság 1927. évi december hó 6-án 4.382/1927. K. szám alatt hozott ítéletével megsemmisítette. A közigazgatási bíróság ítéletének indokolása szerint a 10.182/1926. M. E. számú rendelet 2. §-ában használt »lehetőség« szó értelme nem hagy fenn kétséget aziránt, hogy — ha csak kivételes körülmények fenn nem forognak — a választást akként kell megejteni, hogy a rendeletben meghatározott érdekcsoport és terület szerint való megoszlás érvényesüljön. Nem jöhet figyelembe a 11.064/1926. M. E. számú rendelet egyfelől azért, mert az országgyűlés felsőházáról szóló 1926: XXII. t.-c. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a felsőház tagjává a kereskedelmi és iparkamarák képviseletében az is megválasztható, aki a kamaráknak nem tagja ós így kormányrendelet a választhatóság, illetőleg jelölhetőség fel tóteleit a kereskedelmi és iparkamarákról szóló 1868: VI. t.-c. 5. §-ának a kereskedelmi ós iparkamara tagjait megállapító rendelkezéseitől eltérően joghatályosan meg nem állapíthatja. De nem jöhet figyelembe az utóbb idézett rendelet azért sem, mert az 1868 : VI. t.-c. 9. §-a szerint a kamarai beltagoknál és kültagoknál nem az ipari vagy kereskedelmi telep helye az irányadó, hanem az illetőnek a lakása, amitől kormányrendelet r— törvényes felhatalmazás nélkül — szintén nem térhet el. Mindezeknél fogva és figyelemmel arra is, hogy a választási eljárásról felvett jegyzőkönyv olyan adatot nem tartalmaz, amelyből megállapítható volna az, hogy a 10.182/1926. M. E. számú rendeletben érdekcsoport és terület szerint előírt megoszlás betartható nem volt, — az indokolás szerint — a választás törvényes eredményét megállapítani nem lehetett. A közigazgatási bíróságnak ez az állásfoglalása a kereskedelmi ós iparkamarák tagjainak új megválasztását. tette szükségessé. Az 1926: XXII. törvénycikknek a szabályai azonban nem biztosítják kellőképen az ország gazdasági életében nagyfontosságú gyáriparnak oly képviseletét, amely e közgazdasági tényező nagy jelentőségének megfelel. Míg ugyanis az ügyvédi ós mérnöki kamarákra érvényben levő jogszabályok szerint a kamarának minden ügyvéd, illetőleg minden mérnök tagja, a kereskedelmi ós iparkamarának az 1868: VI. törvénycikkben megállapított szervezet szerint nem minden kereskedő és iparos, hanem csak az az iparos ós az a kereskedő a tagja (beltagja, kültagja vagy levelezőtagja), akiket a kereskedők és iparosok taggá megválasztanak. Mihezképest a tagok meghatározott számánál fogva (Budapesten 48, vidéken 32 beltag,
