Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.

Irományszámok - 1927-153

153. szám. 105 vonatkozó szabályokat; miért is a további részletes szabályozásra, a 12. §. felhatalmazást ad az igazságügyminiszternek. ni. A 13—17. §-ok rendelkezései az ipari záloglevelek kibocsátására és biz­tosítékaira vonatkoznak. 13. §. A jelen szakasz azt, hogy valamely pénzintézet ipari záloglevelek kibocsátásával foglalkoznassék, külön pénzügyminiszteri engedélyhez kívánja kötni. Ez a szakasz egyúttal azonban a pénzügyminiszter engedólyadási jogát is korlátozza, amennyiben az ipari záloglevelek kibocsátásának joga csak részvénytársasági vagy szövetkezeti szervezettel alakult, legalább tízmillió pengő alaptőkével bíró pénzintézetnek lesz adható. E megszorító rendelke­zésnek az képezi indokát, hogy a záloglevélbirtokosok csak ilyen intézettől remélhetnek kellő biztonságot. A pénzügyminiszter engedélyezési jogát a javaslat ezenkívül még annak kimondásával is korlátozni kívánja, hogy a jelen szakasz szerint engedély csak olyan intézetnek lesz adható, amelynek alapszabályszerű üzletköre kizárólag az ipari záloglevelek kibocsátására ós az ennek alapjául szolgáló ügyletekre terjed ki. Esetleges spekulatív termé­szetű üzletágak ugyanis veszélyeztetnék a záloglevelek biztonságát. 14. §. Az alapszabályok és az üzletszabályzat megállapításához, valamint módosításukhoz három érdekelt miniszter jóváhagyása szükséges; ez a nagy körültekintés indokolja a rendes szabályoktól való azt az eltérést, hogy az alapszabályokat és* módosításukat a jóváhagyás után a cégbíróságnak nem szükséges újból felülvizsgálni. A törvónyjaslat az ipari zálogleveleket kibocsátó intézet állandó állami ellenőrzését tervezi úgy a záloglevélbirtokosok biztonsága, mint a jelzálogos adósok érdekeinek képviselete érdekében. Az ellenőrzés csak úgy lehet állandó ós hatályos, ha annak végzésére állandó kormánybiztos neveztetik ki, akinek hatáskörét a minisztérium rendelete fogja közelebbről meghatározni. 15. §. Az ipari záloglevelek külön biztosítási alapjára vonalkozólag a törvényjavaslat azt rendeli, hogy ilyen külön biztosíték minden egyes kibo­csátás számára külön-külön alakíttassék. Továbbá előírja, úgy ez az alap legalább oly értékben tartandó fenn, a kérdéses kibocsátáshoz tartozó, forgalomban lévő záloglevelek névértékének állandóan legalább az egyötödét tegye ki. Minthogy a külön biztosítási alap az ipari záloglevelek biztonságának foko­zására szolgál s így az alap mikénti elhelyezése a záloglevólbirtokosok érdekeit a legközvetlenebbül érinti, a törvényjavaslat ez érdekek megvódhetóse végett a kormánybiztos mellett a záloglevólbirtokosok bizalmi képviselőjének (trustee) is törvényes befolyást biztosit az elhelyezés módjának megválasztása tekintetében. A 3. és 4. bekezdés rendelkezései azt célozzák, hogy a külön biztosítási alap törvényszerű rendeltetése más érdekekkel szemben megóvassék. Termé­szetes egyébként, hogy amennyiben a törvény mást nem rendel, az ipari záloglevelekre is megfelelően állanak az egyéb záloglevelekre vonatkozó törvé­nyes rendelkezések (1876 : XXXVI. t.-c). 16. §. E §. rendelkezései elősegítik az ipari záloglevelek belföldi elhelye­zését. Tekintve az ipari záloglevelek messzemenő biztosítékait, e papírok kétségen kívül igen alkalmasak lesznek tőkeelhelyezésre. Arra, hogy az ipari záloglevelek az utóbbi évek hasonló tárgyú törvényhozási intézkedéseihez Felsőházi iromány. 1927—1932. VI. kötet. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom