Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.
Irományszámok - 1927-80
8 80.. szám. különleges elbánásban részesülnek. A 2. cikk ezenfelül lehetővé teszi, hogy az egyes tagállamok tetszésszerinti kivételeket tegyenek az alkalmi munkásokra, az otthoni munkásokra, a munkaadó egyes családtagjaira és azokra a nem kézi-munkásokra, akiknek keresete az országos törvényhozás által meghatározható határértéket meghaladja. Az 5. cikk alapelvként megállapítja, hogy. a halált vagy állandó keresőképtelenséget okozó balesetek esetében járó kártalanításokat a sérült vagy igényjogosult hozzátartozói részére járadék alakjában kell fizetni s csak kivételesen van helye tőkében való kielégítésnek, akkor t. i., ha a megváltási összeg észszerű felhasználása biztosítottnak látszik. A 6. cikk szerint keresőképtelenség esetében a kártalanítás kiszolgáltatásának kezdő időpontja legkésőbb a balesetet követő ötödik nap. A 7. cikk szerint a baleseti sérültnek, ha keresőképtelensége oly fokú, hogy más személynek állandó támogatására szorul, a rendes járadékon felül pótlékot (tehetetlenségi járadékot) is kell adni. A 8. cikk az országos törvényhozásoknak szabadkezet nyújt a szükségesnek tartott ellenőrző rendszabályok és a kártalanítások felülvizsgálására vonatkozó módozatok tekintetében. A 9. és 10. cikk megállapítja, hogy a baleseti sérülteknek a pénzbeli kártalanításon felül igénye van az orvosi gyógykezelésre, gyógyszerekre és gyógyászati segédeszközökre is. A gyógyászati segédeszközök szolgáltatása és időnkinti megújítása helyett megfelelően megszabott pénzbeli kártalanítási pótlékot lehet nyújtani. Az egyezmény nem foglal állást abban a kérdésben, hogy az üzemi balesetek kártalanítását miként kell megszervezni. Az országos törvényhozásoknak tehát szabad választása van a tekintetben, hogy az üzemi balesetekért vagy közvetlenül a munkaadókat, * illetve az ezek kockázatát szerződéses alapon vállaló magánbiztosító intézeteket tegyék felelőssé, vagy pedig az e felelősséggel kapcsolatos terhek viselésére kötelező alapon kényszeregyesülés jellegével bíró intézményeket létesítsenek. Az egyezmény 11. cikkével mindössze csak azt teszi az országos törvényhozások kötelességévé, hogy a kártalanítások fizetését alkalmas rendszabályokkal minden körülmények között biztosítsák és ebben a vonatkozásban a munkaadó és a biztosító intézet fizetőképtelensége esetére is kellő biztosítékot nyújtsanak. Az egyezmény által felállított és a fentiekben ismertetett követelményeknek az 1927 : XXI. törvénycikkben szabályozott baleseti kötelező biztosítás minden irányban megfelel. A biztosítás terjedelme a 2 - 4. cikkekben meghatározott mértéknél sok vonatkozásban még tágabb (1927 : XXI. t.-c. 55. §-a). A kártalanítás halált vagy állandó keresőképtelenséget okozó baleset esetében járadék alakjában történik (1927 : XXI. t.-c. 71. és 74. §-a) s azt a baleseti sérültnek csak 20%-ot meg nem haladó keresőképtelenség esetében és csak megfelelő óvórendszabály mellett lehet tőkében vógkielégítésképen kifizetni (1927 : XXI t.-c. 87. § a). Kártalanítás a betegségi biztosító intézet által nyújtott táppénz alakjában már a keresőképtelenség negyedik napjától kezdve jár (1927 : XXI. t.-c. 71. §-a első bekezdésének 2. pontja, illetőleg 30. §-ának I. 3. pontja), a tulajdonképeni járadékra az igény a táppénz megszüntetésének időpontjával nyomban megnyílik (1927 : XXI. t.»c. 71. §-a első bekezdésének 3. pontja.) Tehetetlenség esetében felemelt járadék megállapításának van helye (1927 : XXI. t.-c. 73. §-ának utolsó bekezdése.) A baleseti sérültnek ingyen orvosi gyógykezelésre, gyógyszerre és gyógj^ászati segédeszközre van igénye (1927 : XXI. t.-c. 71. §-a első bekezdésének
