Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.

Irományszámok - 1927-89

89. szám. 101 is megtörténik, ami viszont a javaslat 26. §-a értelmében (Tj. 655. §.) a jel­zálogjog alól felszabadulást vonja maga után. Minthogy pedig a biztosítás éppen arra az esetre szól, ha a dolog megsemmisül, nyilvánvaló, hogy a biz­tosítás tulajdonképeni tárgya éppen olyan dolog, amelyre a jelzálogjog nem terjed ki, amiből viszont az következik, hogy a jelen §-ban szabályozott surrogatio elve ilyen esetekben nem nyerhet alkalmazást. Mindezek alapján úgy vélem, hogy a szöveg ily irányú módosítása nélkül is világos a javas­latnak az az álláspontja, hogy pl. a függő termésnek jégkár elleni biztosí­tása esetében a biztosítási összegre nem a 31. §-t, hanem a 27. §-t kell alkalmazni. A javaslat a bizottsági szövegtől a következőkben tér el: 1. Nem állapít meg különleges rendelkezéseket az épület biztosításának esetére, illetőleg bizonyos módosításokkal a bizottsági szövegnek az épületekre korlátozott szabályait általánosítja. A biztosítások különféle fajainak nagy elterjedettsége folytán nincs ugyanis ok arra, hogy más biztosítások esetében kevesebb, illetőleg épületbiztosítás esetében több gondosság kifejtésére köte­lezzük a hitelezőt jogainak megóvása érdekében. 2. A biztosítások országos jellegű intézetek által lebonyolítása, valamint a kárösszegek kifizetésének kívánatos gyorsasága nem engedi meg, hogy a biztosítót minden egyes esetben annak vizsgálatára kötelezzük, hogy a biztosított dolog nincsen-e jelzálogjoggal terhelve. A javaslat éppen ezért mellőzi a surogationak ex lege bekövetkezését, hanem azt attól teszi függővé, hogy a biztosító a jelzálogjogról értesíttessék. Ez a gyakorlatban nem fog a- hitelezőre nehézséggel járni, mert hitelnyújtás alkalmával a hitelezők rendszerint amúgy is meggyőződnek arról, hogy a jelzálog miképen van kár ellen biztosítva, sőt a biztosítási összeget is megszokták szabni és így a biztosító^ értesítése könnyen megtörténhetik. 3. Uj rendelkezés a §. második bekezdése. A bizottsági szöveg 658. §-ának utolsó bekezdése értelmében a biztosítási Összeg felszabadul, ha a tulajdonos biztosítékot ad arra, hogy a biztosítási összeget a biztosított dolog (épület) helyreállítására fordítja. Nyilvánvaló, hogy a helyreállítás megtör­téntével a nyújtott biztosíték is felszabadul. Ebből folyik, hogy a biztosítási összegnek minden biztosíték nyújtása nélkül közvetlenül kell felszabadulnia,. ha a tulajdonos a helyreállítást egyéb vagyonából végrehajtotta. Ha ez nem történnék meg, a hitelező fedezete a tulajdonos rovására a biztosítási összeg­gel megnövekednék. 4. A javaslat pótolta végül azt a hiányt, hogynem volt megielölve az. utolsó bekezdésben az, vájjon a biztosító vagy a hitelező részére kell-e a biztosítékot nyújtani. Minthogy az egész rendelkezés a hitelező érdekeit védi, a jelzálogos hitelező megemlítése volt indokolt. A többi eltérések a szövegezés szabatosabbá és világosabbá tételét célozzák. 6. A jelzálogi fedezet biztonsága. A telek jelzálogul lekötése nem érinti a tulajdonosnak rendelkezési ós­használati jogát. Ennek következtében a jelzálogban és a reá vonatkozó jogviszonyokban a jelzálogjog fennállása alatt is változások állhatnak be. A hitelnyújtást lehetetlenné tenné, ha a törvény nem védené meg a hitelezőt az olyan változásokkal szemben, amelyek alkalmasak arra, hogy a jelzálog által biztosított .fedezetet megsemmisítsék vagy csökkentsék. A javaslatnak ez a fejezete a jelzálogjog fennállása alatt beálló változásokkal foglalkozik és tisztázza egyfelől azt a kérdést, hogy milyen változások érinthetik a

Next

/
Oldalképek
Tartalom