Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.

Irományszámok - 1927-89

89. szám 95 eloszlanak azok a kétségek is, amelyek abban a tekintetben merültek fel, hogy az 1923 : XV. t.-c. 6—10. §-ai a mezőgazdasági hitel körén kívül is alkalmazhatók-e. 17. §. (1925 : XV. t.-c. 10. §., I 537. §., Tj. 378. §., Bsz. 375. §.) Már az 1859. augusztus 1-én kiadott igazságügyminiszteri rendelet módot adott arra, hogy a tulajdonos a felveendő kölcsönnek a ranghelyét előre — feljegyzéssel — biztosítsa. Ez úton a tulajdonos a hitelező számára a tel jegyzéskori telekkönyvi állapotot biztosíthatja és ezen a réven könnyebben tehet szert kölcsönre. A polgári törvénykönyv szövegei ezt az alapgondolatot továbbfejlesztve az elidegenítésre, a telekkönyvbe bejegyzett jog terhelésére és átruházására is kiterjesztették. Az 1923 : XV. t.-c. a szabályt tárgyánál fogva csak a jelzálogjoggal terhelés tekintetében mondta ki és a rendelet túlságosan rövid 60 napos határidejét — a polgári törvénykönyv előmunkálatainak megfelelően — hat hónapra emelte fel. A javaslat, minthogy szintén csak a jelzálogjog a tárgya, az 1925 : XV. t.-c. 10. §-át követte, mégis kiterjesztette a feljegyzés lehetőségét a jelzálogjog átruházására vagy aljeizálogjoggal terhelésére. A javaslat keretébe vágott volna a javaslat 5. §-a értelmében jelzálogjoggal terhelhető jogok terhelésére irányuló szándék feljegyzésének megengedése, ezt azonban a javaslat, mint nem gyakorlati intézkedést, mellőzte. 18. §. (1925 : XV. t.-c. 6. §., I. 891. §. 1., 679. §. 3., Bsz. 679. §. 3.) A javaslat nem fogadja el a fix prioritás elvét, amelynél fogva a jelzálogjogok mindig megtartanák azt a ranghelyet, ahol keletkeztek. Ennek az a következménye, hogy a korábbi rangsorral bejegyzett jelzálogjog törlése folytán a. későbbi rangsorral bejegyzett jelzálogjog kedvezőbb helyzetbe kerül, lényegileg a tulajdonos hátrányára, mert így pl. a második helyre nyújtott ós ennek folytán magasabb kamatozású kölcsön első helyre kerül, a tulajdonos pedig ismét csak második helyre, tehát ismét magasabb kamatozással tud kölcsönt szerezni. Ezen a helyzeten volt hivatva segíteni bizonyos szűk körben a 947/1888. I. M. E. számú rendelet I. fejezete, amely bizonyos esetekben lehetővé tette, hogy a törölt jelzálogjog ranghelyén új követelés biztosítására kebeleztessék be jelzálogjog. Elvileg általában sem lett volna kizárva, hogy a követelés megszűnése után a jelzálogjog törlése helyett a tulajdonos és a hitelező úgy állapodjanak meg, hogy a régi követelés helyett a hitelező újabb követelésének biztosítására szolgáljon a régi jelzálogjog, a bírói gyakorlat azonban a jelzálogjog járulékos természete alapján az ilyen megállapodások érvényesülésének útját vágta. A polgári törvénykönyv első szövege azután arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hitelezőt kielégítő tulajdonos a kielégítés fejében reá ruházott jelzálogjogot továbbadhatja. - A törvényjavaslat és a bizottsági szöveg a kérdést részben a saját jelzálogjog elismerésével (1. a 9. §. indokolását) oldotta meg és a ranghellyel rendelkezést arra az esetre tartotta fenn, amikor a hitelezőt oly tulajdonos elégítette ki, aki egyszersmind személyes adós Az 1925 : XV. törvénycikk a követelés megszűnése vagy a jelzálogjogról lemondás következtében megszűnt jelzálogjog ranghelyével rendelkezést teljesen kiépítette. A javaslat a szükséges kiegészítésekkel az 1925: XV. törvénycikk rendelkezéseit veszi át és a 18. §-ban a ranghellyel rendelkezésnek azt az esetét szabályozza, amikor a jelzálogjog még nincsen törölve. A törlés időpontjáig a telekkönyv a jelzálogjogot tartalmazza és ezért a ranghellyel rendelkezést