Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.
Irományszámok - 1927-89
88 89. szám. javaslat már a közönséges jelzálogjog általános szabályai között megemlékezzék. 'Ezt a.javaslat .abban a formában teszi, hogy az ugyanazon követelés biztosítására több jelzálögtárgyön (telken, tulajdoni hányadon) keletkezett jelzálogjognak két esetét különbözteti meg és pedig az egyetemleges* jelzálogjog mellett azt az esetet, amikor mindegyik telek a követelés összegének csak egy bizonyos részéért van lekötve. Már a polgári törvénykönyv első szövege is érezte annak a tulajdonosra súlyos következményét, hogy egyetemleges jelzálogjog esetében minden lekötött ingatlan hitelképessége a követelés egész összege erejéig csökken ésezért lehetővé tette, hogy a hitelező az egyetemleges jelzáloggal terhelt egyes ingatlanok közt a követelés összegét felossza, amit a hitelezőnek az egyetemlegességből folyó választási jogára alapított. A későbbi szövegek ezt a rendelkezést nem vették át, mert félreértésekre vezetőnek találták. Az első szöveg rendelkezését a törvényjavaslat sem vette át, nincs azonban akadálya annak, hogy a követelés egységének megmaradása, mellett több teleknek jelzálogul lekötése akként menjen végbe, hogy a felek már eleve meghatározzák, hogy az egyes jelzálogok mekkora részösszeg biztosítására szolgálnak. Ennek kifejezett megengedése egyes esetekben alkalmat adhat az egyetemleges jelzálogjog intézményében rejlő súlyos teher enyhítésére, elvi nehézség; pedig ilyen rendelkezés nyomán éppen úgy nem merül fel, mint akkor, ha bizonyos követelésnek jelzálogjog csak meghatározott hányadát biztosítja. : Az egyetemleges jelzálogjog tüzetesebb szabályozását a javaslat külön alfejezetben tartalmazza, ehelyütt beéri az általános szabályok körébe vágó annak az elvnek a kimondásával, hogy minden ily módon lekötött telek az egész követelésért egyetemlegesen felel. 5. §. (Optk. 454. §., Tkr. 58. §., I. 903. §., Tj. 695. §., Bsz. 698. §.)• Mind a polgári törvénykönyv első szövegének, mind törvényjavaslatának indokolása kiemeli annak közgazdasági szükségességét, hogy jelzálog tárgyául ne csak a telek, hanem, amennyiben átruházható és így értékesíthető, az ingatlanra teherképen bejegyzett jog is szolgálhasson. A fennálló jog eredetileg csak a jelzálogjogot mondta ki aljelzálogjoggal terhelhetőnek, a bírói gyakorlat azonban a haszonélvezeti jogot és a telki terhet is jelzálogjoggal terhelhetőnek ismerte el és ennek a felfogásnak az írott jog is alapot adott a végrehajtási törvény 208—210. §-aiban. : A polgári törvénykönyv szövegei a forgalmi és biztosítéki jelzálogjog mellett külön, a fejezet végén foglalkoztak a joggal mint jelzáloggal éstaxatíve sorolták fel azokat a dologi jogokat, amelyek jelzálogul leköthetők. A javaslat ezzel szemben nem látja indokoltnak, a jog mint jelzálogtárgy esetének ily éles különválasztását, mert a jog tartalma és jogi természete ebben az esetben, is ugyanaz, mint a jelzálogjog egyéb eseteiben, éppen ezért èzt a kérdést a közönséges jelzálogjog általános szabályai körében oldja meg. A megoldás módját tekintve, a javaslat a taxatív felsorolást mellőzi esel vi alapon állapítja meg, hogy mely telekkönyvi bejegyzésre alkalmas jogok azok, amelyek jelzálogjoggal (aljelzálogjoggal) terhelhetők. A jelzálogjoga lényege az lévén, hogy a hitelező a jelzálogból kielégítést kereshet, természetes, hogy csak olyan jog lehet jelzálog, amely értékesíthető, vagyis elidegeníthető, átruházható és amely ehhez képest a jogosult érdekeit az ingatlan elárverezése esetében is megvédi. E nélkül a jelzálogjog fogalmilag nem foroghat fenn. Ez a feltétel pedig, bár nem minden dologi jognál van meg :— pl. hiányzik a telki szolgalomnál és a használat szolgalmánál — d&
