Felsőházi irományok, 1927. II. kötet • 35-66. sz.
Irományszámok - 1927-39
39. szám. 129 des Serbes, Croates et Slovènes aux marchandises expédiées du Royaume de Hongrie à destination du Royaume des Serbes, Croates et Slovènes ou eu transît par le Royaume des Serbes, Croates et Slovènes à destination d'un État tiers. 3. Ce principe sera également appliqué, à titre de réciprocité, aux marchandises transportées par d'autres moyens de transport au-delà de la frontière sur le territoire de l'autre Partie Contractante et réexpédiées de là par chemin de fer. Dans ce cas aucune distinction ne devra être faite entre les sociétés de navigation des Parties Contractantes, tout particulièrement en ce qui concerne les taxes de transbordement. 4. Quant à l'application des tarifs de, chemins de fer, ainsi que des réductions sur les prix de transport ou autres facilités, err ce qui concerne le transport des marchandises analogues provenant du territoire de l'autre Partie Contractante, ne pourront être prescrites les conditions suivantes : a) la condition d'origine indigène des marchandises (la prescription exigeant une dénomination dont l'emploi est impossible à l'autre Partie Contractante, vu le caractère spécial de la marchandise, sera considérée comme condition d'origine indigène) ; b) la condition exigeant que la marchandise amenée à la gare expéditrice vienne de l'endroit même où se trouve cette gare, ainsi que la prescription établissant que les marchandises devront être amenées à la gare expéditrice par camion, par chemin de fer industriel, par voie de raccordement privée, par chemin de fer secondaire ou par une voie ferrée déterminée, toutefois il sera admissible de prescrire que la marchandise soit amenée à la gare expéditrice par bateau, sans prendre en considération, si le transbordement a lieu du bateau à la gare expédiFelsőházi iromány. 1927—1932. II. kötet. Királyságának vasútain azokra az árukra, amelyek a Magyar Királyságból a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságába vagy a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságán át valamely harmadik Államba továbbíttatnak. 3 Ez az elv nyer alkalmazást kölcsönösen azokra az árukra is, amelyek más fuvarozási eszközökkel fuvaroztatnak a határon át a másik Szerződő Fél területére és onnan vasúton küldetnek tovább. Ebben az esetben — különösen az átrakási díjak tekintetében — semmi különbséget sem szabad tenni a Szerződő Felek hajózási társaságai között. 4. A másik Szerződő Fél területéről származó hasonló áruk fuvarozásánál sem a vasúti díjszabások, sem a fuvardíjmérséklések vagy más könnyítések alkalmazása tekintetében nem lehet előírni a következő kikötéseket: a) az áru belföldi eredetének a kikötését (oly megnevezést megkövetelő kikötés,, amelynek alkalmazása az áru különleges jellegére való tekintettel a másik Szerződő Fél számára lehetetlen, a belföldi eredet kikötésének tekintetik) ; b) annak .kikötését, hogy a feladási állomásra hozott áru ugyanazon helyről származzék, ahol ez az állomás van, valamint oly előírást, amely szerint az árukat fuvarszekérrel, iparvágányon, magánjellegű összekötőpályán, alsóbbrendű vasúton vagy valamely meghatározott vasúti vonalon kell a feladási állomásra hozni, meg vau engedve azonban annak előírása, hogy az áru hajóval hozássék a feladási állomásra, tekintet nélkül arra, hogy a hajóból való átrakás magán ä feladási állomáson történik vagy hogy az áru az átrakási állomásról egy a maga egószó17
