Felsőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-34. sz.

Irományszámok - 1927-3

16 3. szám. rossz bútoraival kicserélték. Én a leltár szótválasztása iránt a szükségeseket megtettem. Azonban a nemzetgyűlési elnök jóakaratú támogatása mellett is csak azt érhettem el, hogy 1925. évi június hó 18-án a nemzetgyűlés gazdasági hivatalától a csatolmányaival együtt IX.-/. alatt idezárt jelentést vettem. Azokról a 'könyvekről, melyek 1919. évi április hó 25-én a képviselőház könyvtárának adattak át, a »Jegyzék« másolatát X.*/. a. idecsatolom. A főrendiháznál levő könyvek »Jegyzéke« másolatban XL"/, alatt van. Tégül a »Házi leltár« másolatát azzal mutatom be, hogy a gazdasági bizottság 1918. évi október hó 26-án tartott üléséből Hadik-Barkóczy Endre gróf arcképének a főrendiház arcképcsarnokának kiegészítésére leendő lefestósére vonatkozó határozata a közbejött események és költségfedezet hiányában végrehajtást ez ideig nem nyert. (XII. •/. a.) V. A főrendek sorából időközben történt elhalálozások. Az 1918. évi november hó 16-án életben volt főrendek névsorát a XIII.•/• a. Jegyzék tartalmazza. Azok az elhalálozások, melyekről tudomást szerezhettem, ebben a jegyzékben az elhunytak neve után vannak bevezetve. A bevezetések szerint a 377 főrend közül elhalt 108 és pedig az egyházi móltóságok közül 13, 7 zászlós úr, a Kúria volt elnöke, 1 herceg, 36, gróf, 10 báró, 7 választott és 33 kinevezett tag. Ezzel elértem jelentésem végére. 1876. évi december hó 12-én nyertem az országgyűlés főrendiházába meghívást. A lefolyt félszázad alatt azonkívül, hogy 1885-ben -élethossziglan főrendiházi tagul választottak és aranytollal tüntettek ki, — jegyzői háznagyi, különböző bizottságokban előadói, országos bizottságokban pedig kiküldött tagsági minőségben szakadatlanul élveztem főrendi tagtársaim részéről azt a kitüntető bizalmat, melyet önzetlen, szakadatlan buzgalmú munkával kiérdemelni egyedüli életcélom, törekvésem volt. A hazánkra nehezedett gyászos végzet úgy határozott, hogy ezt a félszázados működési tért el kell hagynom. A válás pillanatában hatványozott mérvben érzem főrendi tagtársaim irányában azt a mély hálát, mely csak szívem utolsó dobbanásával fog megszűnni. Kiváló tisztelettel vagyok a mélyen tisztelt Felsőháznak Budapest, 1927. évi január hó 25-ón. Báró Miidnyánszky József,