Felsőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-34. sz.

Irományszámok - 1927-9

9. szám. 153 szerű megállapítása, hanem a ténylegos bevételt állapítják meg a könyvek és feljegyzések alapján. Ezeknél tehát az adómérséklés a legteljesebb mértékben érvényesül. Van azonban az adózóknak egy csoportja, a kisebb iparosok és falusi szatócsok, akik a forgalmi adót nem a pontos feljegyzések alapján, hanem éppen azért, mert megbízható feljegyzéseket nem vezetnek és nem is tudnak vezetni, átalányösszegben, a becslés útján megállapított bevételek alapulvételével fizetik. Ezekre az átalányozottakra nézve pontos statisztikát állítottam össze, amely azt bizonyítja, hogy az 1925/26. költségvetési évben befolyt 1.310 milliárd papírkorona bevételből ezekre az átalányozottakra mintegy 225 milliárd korona esik. Ismételten rámutattam továbbá arra is, hogy az adókulcs leszállítása ezeknél is érvényesült, mert ha a leszállítás meg nem történt volna, ezeknek az adózóknak az átalán}^a mintegy 340 milliárd lett volna. Minden alap nélkïl hangoztatják tehát, hogy a forgalmi adó kulcsának leszállítása a valóságban nem eredményezte az adóteher csökkenését. Különben ennek az állításnak teljes alaptalansága kiderül abból is, hogy míg az 1924/25. költségyetési évben forgalmi adóból 1.870 milliárd folyt be, addig az 1925/26. költségvetési évben ezen a címen csak 1.310 milliárd bevétele volt az államnak, tehát csak lényegtelenül több, mint a megelőző évi bevétel 2

/3-ad része, és így, ha figyelembe vesszük azt, hogy a forgalom az utóbbi évben kétségtelenül emelkedett, mert úgy a belföldi termelés, mint a behozatal a múlt évben nagyobb volt, mint az azt mGgelőző évben, minden elfogulatlan ' bírálónak be kell ismernie, hogy az adókulcs leszállítása az adóteher megfelelő mérséklésével járt. Ha mindezeket összevetjük, arra az eredményre kell jutnunk, hogy a forgalmi adó mérséklése nem a- fogyasztóknak, hanem csupán a termelő iparnak és közvetítő kereskedelemnek használt. Minthogy pedig ilyen módon az az érv, hogy a forgalmi adó az életet megdrágítja és így eltörlése vagy lényeges leszállítása ezért kívánatos, egyáltalán nem helytálló és minthogy a forgalmi adó kulcsának lényeges leszállítása a bevételnek olyan nagymérvű csökkenését idézné elő, amely csökkenést a többi, a fentiek szerint mérséklésre nagyon is megérett bevételi források terhének túlfeszítésével se tudnánk pótolni, s minthogy a forgalmi adó kulcsának kisebb mérvű leszállítása a fogyasztókkal szemben semmi esetre sem jelentené a legkisebb könynyítést sem, felelősségem tudatában ennél az adónál most általános mérséklést nem javasolhatok. Ez azonban nein jelenti azt, hogy ezen a téren egyáltalán nem fog semmi enyhítés bekövetkezni. A forgalmi adó törvények 1921. óta már annyi változáson mentek keresztül, az élet annyi nehéz kérdést vetett fel, amelyek ideiglenes, vagy esetszerű megoldása a forgalmi adó egész rendszerén különböző zavarokat és visszásságot idézett elő, hogy halaszthatatlannak tartom a forgalmi adóra vonatkozó összes szabályok egységes, átfogó összeállításának kiadását. Ez a munkálat most van folyamatban. Ennek az összeállításnak kapcsán részben a már régebben megkapott, részben az ebben a törvényben kért felhatalmazások alapján kívánom mindazokat az intézkedése ket megtenni, amelyek egyrészt a forgalom zavartalansága, az adózók méltánytalan és szükségtelen zaklatásának, megterhelésének megszüntetése, másrészt az államkincstár jogos érdekeinek megoltalmázása céljából célravezetőnek mutatkozik. A hivatalos összeállítások nagyrészben már elkészültek és mihelyt az ebben a törvényben foglalt felhatalmazásokat megkapom, ezeket a munkálatokat az összes érdekképviseletekkel előzetesen közölni fogom, hogy Felsőházi iromány. 1927—1932. I. kötet. 20