Felsőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-34. sz.

Irományszámok - 1927-1

1. szám. 1 1. szám. Magyarország Főméltóságű Kormányzójának az 1927. évi január hó 29-én tartott megnyitási ünnepélven elmondott és a folyó évi január hó 25-ikére egybehívott országgyűlést megnyitó beszéde. Hazafias örömmel üdvözlöm az országgyűlés tagjait Az egész nemzetre és az egyes polgárokra nehezedő annyi gond között örömnap a mai, midőn valamennyien annak a. nagy ténynek benyomása alatt állunk, hogy történeti alkotmányunk szellemében ismét országgyűlés ül össze. Hosszú és fáradságos volt az út, amely ehhez az eredményhez elvezetett. Csaknem egy évtized telt el azóta, hogy az 1910. évre egybehívott országgyűlés működése az 1918. év őszén bekövetkezett szégyenletes események folytán megszűnt és így a nemzet akarata alkotmányunk régi történelmi keretei között nem juthatott kifejezésre. Amikor az összeomlást követő aléltságból a nemzet újból öntudatra ébredt, az alkotmányos életben beállott ürt csak úgy lehetett áthidalni, hogy a nemzet, akaratának kifejezésre juttatása végett nemzetgyűlést választott. Abban az időben amikor minden forrongott, amikor lét és nemlét kérdéséről volt szó, amikor az egyedül fontos kórdós az ország megmentése volt, a gyors cselekvés lehetőségét biztosító egyedüli megoldásnak a legszélesebb választójog alapján összehívott nemzetgyűlés kínálkozott, mert ez fejezhette ki legjobban a nemzet akaratát. A nemzetgyűlésnek, mint a rendkívüli események következtében szükségessé vált ideiglenes szervnek azonban meg kellett szűnnie azoknak a törvényeknek megalkotásával, melyek lehetővé tették az ősi alkotmányunknak megfelelő kéttáblás-rendszer visszaállítását. Ez a munka a felsőházról szóló 1926. évi XXII. törvénycikk megalkotásával befejezést nyert ós ez alapon 1927. évi január hó 25-ére országgyűlést hívhattam össze. Küzdelmes, nehéz időket élt át az ország azóta, hogy a nemzetgyűlés összeült. Akkor a balsors csapásaitól szinte elfásult, jövője felett csaknem kétségbeesett a nemzet, amely szabad mozgásában, elhatározásaiban és erejének kifejtésében mindenfelől korlátokba ütközött. Hogy a lelki megrázkódFelsőházi iromány. 1927—1932. I. kötet. l