Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.
Irományszámok - 1910-1605
1605. szám. 79 politikai páriákat szaporítani nom akar. Majd így folytatja: »Az hozatik fel ez ellen, hogy a szegényben nincs elég nyugodtság és műveltség a polgári jogok gyakorlatára. De vájjon az által nyugodtság eszközöltetik-e, hogy azon osztályt kirekesztjük, mely a növekedő iparral folyton szaporodni fog Lónyay Gábor, Zemplénvármegye követe ugyancsak a belső béke és rend szempontjait emeli ki: «A" negyedik rend egy részét minden jog nélkül hagyni és az alkotmány sáncai közül kirekeszteni és ezáltal egy örökké elégületlen, forrongó néposztályt alkotni, veszélyes volna mind az egész hazára, mind magára a negyedik rendre nézve. < * A nagybirtok nem feltétele a hon iránti érdekeknek, mert a szegény nép oly hőn ragaszkodik holdacskájához, mint a dúsgazdag uradalmához. Ungmegye követe, úgy látszik, esak a szegényektől irtózik, kik, mint ő mondja, megvesztegethetők. Amíg a vesztegető] minden joggal felruházza, amazokat minden jogtol megfoszt ai akarja. Klauzál Gábor szerint »csak a tiszta, minden osztályokra kiterjedő képviselet óvhatja meg a csendet és a rendet a hazában«. »A polgári jogok osztogatása nem függ a státustól. Ez csak olyan egyéneket foszthat meg azoktól, kikről egész bizonyossággal tudja, hogy visszaélnek, de csupa lehetőség, csupa hihetőség miatt soha.« Védi a 'szegény ember becsületét : »Többnyire éppen a kényelmet nélkülöző szegény osztályban találjuk ici a> erényt, amit a palotákban hiába keresünk Ha a megyei kicsapongások történetét tekintjük, úgy találjuk, hogy a szegény nemesség egész az újabb időkig is nyugodt volt, és csak azóta vetemedett kjoapongasokra, mióta vagyonosak visszaéléseinek eszköze lett.« t Beöthy Ödön kitejti, hogy »a. hazaszeretet ébrentartására érdek keli, ez az érdek pedig a közűgyekbeni részvét, joga«. Nem érti. hogy ;. »dolgozó néposztály ép olyan értelmes és alkalmas ne lehessen magát kormányozni, mint, a pamlagon heverő gazdag. A munkával karöltve jar a gondolat, míg a kényelmes pamlagon nyújtózó inkább csak álom üzósére vesz kezébe könyvet.« Azt bizonyítja, hogy a jogok kiterjesztése nem jár forradalommal: »A forradalmi eszme nem sajátja az emberi nemnek. Ha előtör, mindenkor a hatalom visszaélései által csikartatik ki. Mindenki természeti ösztönénél fogva szereti az »'let megszokott kényelmeit és az azokat biztosító társadalmi rendet.« A nép természeténéi fogva nem hajlandó forrongásra. Adassék neki törvény előtti egyenlőség, szolgaltattassék igazság, vegyen mindenki részt a köztelkekben, és a nép a státus nyugalmát háborgatni és a bizonyost bizonytalanért feláldozni nem fogja. Biztosabb, ha a népet jogokkal felruházzuk kry érdekkei kötjük a dolgok fennálló rendjéhez, mert azon nagy része, mely az alkotmány sáncain kívül hagyatik, hacsak nem deportáljuk, mindenesetre itt marad és a rendetlenségnek gyúlékony anyagát képez ! Vérezel M»r, Tolnavármegye követe történelmi példákkal világítja meg, hogv amíg a nagybirtok képviselte a törvényhozást, folytonos anarchiában volt az ország Dicsőíti a köznépet: Ha végig tekintünk a. szegény magyar adózó nép útján, mely 300 éves harcok és nyomor között, török, tatár és labanc ellenség által kínoztatva, a feudális nagyurak tusai es zsarolásai által sanvargattatva. nagy adót fizetve, mégis békén maradott s példátlanul szűz türelmet tanúsított: meg keli vallanom, b az erény m kist kíván.* Szerinte M ország sajátszerű hely/ követeli meg a jogok kiterjesztését : Mi egészen magunkra vagyunk hagyatva, mao-unkban kell bíznunk és folyton küzdenünk fentartásunkért. Vannak a népek életében pillanatok, midőn a polgárnak utolsó filléreit is a haza perselyébe kell vetnie. Csupa csend és stabilitási elemek a hazát ilyenkor n
