Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.

Irományszámok - 1910-1605

76 I 605. szám. »Megmondom a valódi okot. Számot vetve magunkkal hazánk mindennemű bajainak kútfejeire nézve, azon meggyőződésre jutottunk, hogy az európai körülmények kedvező befolyását férfias határozottsággal felhasználva, mindenekfelett két dolognak keresztülvitelére kell minden erőnket összpontosítnunk. Egyik az, hog}- hazánk mindennemű ügyeinek kormányzatától, minden idegen avatkozást kizárva, egy független magyar parlamentáris kormányzat felállításával a magyar állam törvényes függetlenségét biztosítsuk. Másik az, hogy az arisztokratikus alkotmányt, melyet 350 év keserves tapasztalása, úgy az ország állami függetlenségének megóvására, mint a nemzet szellemi és anyagi felemelésére tehetetlennek bizonyított be, demokráciái alkotmánnyá fejlesszük, s erre a jobbágy népnek szabad földbirtokos, szabad polgársággá átalakításával teremtsünk szilárd alapot. Mi akként valánk meggyőződve, hogy, ha a hon, mint joga hozza magával, függetlenné, s a független hazában a nép saját sorsának szabad urává lészen, a további kifejlődés magától elkövetkezik. Azt gondoltuk tehát, hogy mellőznünk kell mindent, ami e nagy cél elérését kompi omittálhatuá, s más kérdések körül csak addig tanácsos mennünk, ameddig e nagy cél veszélyeztetése nélkül mehetünk.« (335 —336.lap.) Elmondja folytatólag, dicsőítvén a magyar nemesség emlékét, amely az 1848-iki reformot megalkotta, hogy nagy nehézségekkel kellett megküzdeni, és >azért nem tartottuk tanácsosnak a húrt még tovább fe-zíteni, nehogy ellenkezéssel találkozzunk«. Biztosítani akarták az egészet, ezért nem volt szabad egyes részletekben a végsőig elmenni. Megadja ennek is magyarázatát: » Akkor ugyanis még úgy állott a dolog, hogy a törvények az országgyűlés végével egyszerre együtte en szankcionáltattak. Egy pont fölötti lényeges meghasonlás mindent kompromittálhatott.« Maga Kossuth is azok közé tartozott, akik már 1848-ban hívei voltak az általános választójognak. Kiderül ez abból az alkotmánytervezetből, amelyet az 1870. május 5-én kelt. Irányi Dánielhez intézett levelében ismertet és 19 évvel e dátum előtt készített. A tervezet címe : »Javaslat Magyarország jövő politikai szervezetét iUetőleg, tekintettel a nemzetiségi kérdés megoldására« (Iratai VIII. 283—294. L). Az alkotmányterv alapvető kijelentése: »Fő alapelv a népfelség, vagyis önkormányzat; nép alatt értem a honpolgárok egyetemét. Ezen értelmezés jogegyenlőséget, annálfogva egyetemes szavazati jogot feltételez. • Az 1848. évi V. t -c. és az egész 48-as reformalkotás, ha nem is hozott nyomban általános választójogot, de mindenesetre azt akarta, hog}

7 a népképviselet hű kifejezője legyen az akkori társadalmi tagozódásnak. Hiszen a nagy francia forradalom sem hozta meg egyszerre az általános választójogot. Az 1789. évi december hó 22.-én kelt választójogi törvény, melyet azután az 1791. szeptember hó 3 -án kelt alkotmány is átvett, a választójogot 25 éves korhatárral miniir.ális adócenznstól tette függővé (három napi napszám egyenértéke), és kifejezetten kizárta a választójogból a cselédeket mindazokat, akik gazdái hatalom alatt állanak. Hiszen az Északamerikai Egyesült-Ailamok országai is szabadságuk proklamálása után első kisegítőül választójoguk megalkotásánál bizonyos cenzushoz folyamodtak. A francia és az angolszisz példaadás kétség nélkül hatással volt az 1848-iki reformmü kezdeményezőire. E példákat követve, az volt meggyőződésük, hogy a jelenben megtettek minden lehetőt és a jövőn nézve biztosították a demokrácia kiépítés