Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.
Irományszámok - 1910-1605
216 1605, szám. törvényjavaslat ennek elkerülése végett elrendeli, hogy mind az olvasásnál, mind a tollbamondásnál gondot kell fordítani arra, hogy a használt szövegnek közismert volta vagy ismeretessé válása az igazolás komolyságát ne -zélye/.tesse és e célból az olvasásra és a tollbamondásra a használt könyvnek különböző helyeit kell kijelölni. Az írni és olvasni tudásnak az összeíró küldöttség előtt történő igazolása bizonyos hátrányokkal van összekötve. így mindenekelőtt kétségtelen, hogy amennyiben az összeíró küldöttség előtt igen nagy számmal történik az írni és olvasni tudásnak igazolása, ez az összeíró küldöttség működését jelentékenyen hátráltatja. De ettől eltekintve, az írni és olvasni tudásnak az i küldöttség előtt való igazolása a polgárokra nézve súlyos terhet is jelent és jelentékeny időveszteséggel jár (l. erről Altalános indokolás 65. lap is). Végül nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az írni és olvasni tudásnak az összeíró küldöttség előtt történő igazolása önkénykedésekre és visszaélésekre is nyújthat alkalmat annak következtében, hog\' ilvkép a választóloghoz megkívánt egyik kellék fenforgásának a megítélése az eljáró közeg mérlegelésére van utalva és ekként országszerte a legkülönbözőbb mértéket alkalmazzák. Mindezen szempontok figyelem bevételével a törvényjavaslat az írni és olvasni tudásnak az összeíró küldöttség előtt történő igazolását lehetőit g szűk korlátok közé kívánja szorítani. E célból a törvényjavaslat 20. §-a az 1913. XIV. t-cikk rendelkezésein túlmenőleg, sokkal tágabban állapítja meg azoknak a körét, akikre nézve az írni és olvasni tudást vélelmezni kell. A törvényjavaslat 1—9. pontokban sorolja fel azoknak körét, akikre nézve az irni és ; tudás kellékének fenforgását vélelmezni kell. l'zen pontokra vonatkozólag a következőket kívánjuk kiemelni. 1. pont. Azoktól, akik az elemi népiskola negyedik osztályának sikeres elvégzését igatoltak, mikép már fennebb említettük, már az 1913 : XIV. t.-c. 51. §-a éltelmében is csak alapos kétség esetében kell az írni és olvasni tudás '.ohis.it megkívánni. A törvényjavaslat e rendelkezésen bizonyos tekintetben túl megy. amikor azt rendeli, hogy az írni és olvasni tudás kellékének lenit azoktól sem keli megkívánni, akikre nézve az elemi népiskola negyedik osztályának sikeres elvégzését a törvnvjavaslat 21. §-a értelmében külön igazolás nélkül beigazoltnak kell tekinteni. Minthogy az elemi népiskola lik osztályának elvégzése a törvényjavaslat rendszerében a legáltalánosabb választói jogcím és így azt a választók legnagyobb része vagy igazolni fogja, innak igazolása alól a 21. ^. értelmében mentes lesz, az írni és olvasni tudásra nézve felállított ezen első vélelem már magában véve nagyban csökkenteni fogja azoknak a számát, akik az írni és olvasni tudást az összeíró küi kénytelenek igazolni. J. pont. A 2. pontban a törvényjav /.okra nézve engedi el az irni és olvasni tudásnak igazolását, akiknek .,/• gy korábbi állásához vagy foglaldsáhot ! fogva, az írni isni tudás feltétlenül szükséges. A törvényjavaslat e rendelkezése lényegben megfelel az 1913. évi XIV. t. c. 51. §-a 1. bekezdésében foglalt rendelkezésnek, de eltér attól abban, hogy az zeíró küldöttség mérlegelési körének szűkebbre szorítása céljából közelebbről itározva is elősorol bizonyos oly állásokat és foglalkozásokat, amelyeknél az írni I vásni tudás tekintetében kétség fel sem merülhet. '•}, pont. Azokra nézve, akik a fegyveres erő vagy a csendőrség szolgálatában altiszti fokozatot étiek cl, alig lehet kétséges, hogy írni és olvasni tudnak. Teljesen indokolt tehát a 3. pont rendelkezése, amely a most említett egyénein tudás igazolása alól felmenti.
