Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.
Irományszámok - 1910-1605
1605. szám. lî*9 az eddigi összeírások során amúgy sem ellenőrizték, és az egész rendszer épen a városokban, abol jelentősége lehet, tulajdonképen a papiron maradt. Az írás olvasás tudását az 1913. évi XIV. t.-c. nem teszi meg a választójog általános kellékének. Lényegileg azonban mint külön kelléket, a választók minden csoportjától megköveteli : mert a választójog különös kellékeinél vagy a középiskola legmagasabb osztálya vagy az elemi iskola 6. osztálya elvégzésének, vagy az írni-olvasni tudásnak igazolását kívánja. Kivételt csak kettőt ismer. Először az 1913. évi névjegyzékben foglaltak személyhez és helyhez kötött választójogánál Ezt a rendelkezést, az 1914. évi névjegyzéket téve az 1913 évi helyébe, javaslatunk is átveszi. Másodszor választójogot ad az analfabétáknak, akik legalább 40 korona egyenes állami adó éal vannak megróva. Ezen a jogcímen az 1915—1916. évi névjegyzékben az eg sz országban összesen 18 656 választót írtak össze. Javaslatunk ezt a rendelkezést nem veszi át, lüert nem tartja célszerűnek, hogy a régi jogon választóktól eltekintve, választójogot adjon azoknak, akik még ma sem tudnak írniolvasni. Azt pedig, hogy valaki, aki 40 koronánál több egyenes állami adót fizet és még sem tanul meg írni-olvasni, nem tartja külön elismerésre móltónak, mert itt a szerényebb sorsúak analfabétaságának mentségét sem találhatja meg. Abban, hogy az írás-olvasás tudása a választójog általános kerete, javaslatunk megegyezik az 1913. évi XIV. törvénycikkel. De e kereten belül nem szűk körű, hanem általános választójogot akar teremteni. A javaslat fójogvime az elemi népiskola 4. osztályának sikeres elvégzése. E főjogcím mellett javaslatunk több kisegítő jogcímet ismer. Ezeket kettős célzattal alkalmazza: először azért, hogy az írni-olvasni tudók közül azok, akik nem végezték ugyan el az elemi népiskola 4. osztályát, de a társadalomnak értékes tagjai, minél többen juthassanak választójoghoz; másfelől, hogy megkönnyítse a választójog megszerzését azoknak, akik az elemi népiskola 4. osztályát elvégezték ugyan, de ezt a körülményt nehezen tudnák igazolni. A javaslat első kisegítő jogcíme az adócenzus. Az 1913. évi XIV. törvénycikkben megkövetelt 20 koronás adócenzust javaslatunk 10 koronára szállítja le. Második kisegítő jogcím a katonák válasüójoqa. Javaslatunk nemcsak azoknak a katonáknak kíván választójogot adni, akik vitézségi érem tulajdonosai vagy aKároly-csapatkeresztet elnyerték, hanem a katonai szolgálatot a választójog megállapításánál teljes mértékben méltányolni kívánja és választójogot ad annak, aki rendes tényleges katonai szolgálati kötelezettségének eleget tett, vagy háború ideje alatt legalább két évig — bár megszakításokkal — tényleges katonai szolgálatot teljesített. Az 1913. évi XIV. t.-c. ezt a jogcímet egyáltalában nem ismeri, csupán azoknak ad választójogot, akik katonai vagy csendőrségi szolgálatban altiszti fokozatot értek el. Javaslatunk megtartia az altisztek választójogát is, de az altiszteket, minthogy kétségtelen, hogy írni-olvasni tudnak és képzettségük az elemi népiskola 4. osztályának elvégzésével legalább is egyenlő értékű, az írni-olvasni tudás igazolása alól felmenti. Ezenkívül javaslatunk még két kisegítő jogcímet ismer, amelynek alapja bizonyos foglalkozás gyakorlása. Nevezetesen az önállóak közül, követve az 1848. évi V. t.-c. útmutatását, ilyen módcn ad választójogot azoknak, akik iparengedély vagy ipar igazolván y alapján ipart üzttek vagy ken fohj tatnak ; és így juttatja választójoghoz az állandó ipari munkásokat, az állandó mezogazda18*
