Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.

Irományszámok - 1910-1605

1605. szám. 137 4. aki iparengedély vagy iparigazolvány alapján ipart űz vagy kereskedést folytat ; 5. aki ipari üzlet vagy vállalat körében van állandóan alkalmazva (6. i.); 6. aki hatóságtól, közhivataltól vagy nyilvános jellegű intézménytől eredő adat szerint írni és olvasni tud ; 7. aki a számlálólapot (54. §.) sajátkezüleg kitöltötte és aláírta, ha nem merült fel kétség abban az irányban, hogy a kitöltés és aláírás magától a vallomást szolgáltatótól származik, vagy hogy rendelkezik-e a vallomást szolgáltató az írni és olvasúi tudásnak a jelen §. 1. bekezdésében megkívánt mértékével ; 8. aki az Országos Közművelődési Tanács által az írni és olvasni tudás elsajátítása céljából felnőttek számára rendezett tanfolyamot sikeresen elvégezte és ezt eredeti vagy hiteles másolatban kiállított bizonyítvánnyal igazolja; 9. aki a 22. § értelmében szervezett bizottságnak eredeti vagy hiteles másolatban kiállított bizonyítványa szerint írni és olvasni tud. A javaslatban tervezett összeírás rendszere ^kizárja azt, hogy analfabéták — kivéve az 1914. évi névjegyzékbe személyhez és helyhez kötött jog

on lelvetteket — a választók sorába bekerülhessenek. Aki nem tud írni és olvasni, a számláló (jelentkezési) lapot sajátkezüleg nem töltheti ki, vallomásának helyességét sajátkezű aláírásával nem erősítheti meg, és nem terjesztheti elő a számlálólapon azt a kérelmet, hogy a választók névjegyzékébe felvétessék Azt. aki vallomásában akár saját személyére, akár másokra nézve tudva valótlan adato^ szolgáltat, büntető megtorlás fenyegeti Ha pedig valakiről utólag kétségtelenül kiderül, bog}' analfabéta, még akkor sem vehető fel a választók névjegyzékébe, ha a polgárok olyan .csoportjához tartozik, amelyről az írni-olvasni tudás kellékének fenforgását a javaslat szerint vélelmezni kell. Foglaljuk már most össze, hogy a választójog általános kellékeinek megállapításánál mi az eltérés javaslatunk és az 1913. évi XIV. t.-c. között. Az 1913. évi XIV. t.-c. a választójogot csak a férfinemhe» tartozóknak adja meg. Javaslatunk választójogot ad a nőknek is, és erről külön fejezetben rendelkezik. A magyar állampolgárság a választójognak olyan természetes feltétele, hogy ezt az általános kelléket javaslatunk változás nélkül átveszi. De egyúttal gondoskodni kíván arról is, hogy e kellék fenforgását komolyan ellenőrizzék. A választói névjegyzékek összeállításánál eddig nem fordítottak arra elég gondot, hogy ki magyar állampolgár Gyakran előfordult, hogy nem magyar állampolgárok éveken át gyakoroltak Magyarországon választójogot Minthogy a háború következtében sok idegen állampolgár telepedett le Magyarországon, különösen nagyobb városokban, kiterjedt választójog mellett az állampolgárság ellenőrzésének jelentősége még fokozódott. A javaslat erről az ellenőrzésről egyszerű intézkedéssel úg}- kíván gondoskodni, hogy a választói névjegyzékben az eddigi rovatok mellett kötelezővé teszi a születési hely rovatának vezetését is, és minden esetben, ahol nem magyarországi születési helyről van szó, kötelezővé teszi a magyar állampolgárság külön igazolását. Az 1913. évi XIV. t.-c. kétféle választói életkort (korhatárt) ismer; a magasabb értelmiségüeknél (a középiskola legmagasabb osztályának sikeres elvégzése) a betöltött 24. életévet és másoknál általában a betöltött 30. életévet. Javaslatunk, a magánjogi teljeskorúság mértékével egyezően, a Főrendi iromány. XXV. 1910—1915. IN