Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.
Irományszámok - 1910-1605
1605. szám. 13t ban még 52*65°/0 analfabétát mutatott ki. Olaszország 1882-ben nagy választójogi reformját az írás-olvasás általános kellékéhez kötötte és választóinak számát egyszerre 621.000-ről 2,017.000-re emelte fel. De a reform hatása itt hosszú időre megakadt. Az általános tankötelezettséghez fűzött remények Olaszországban nem váltak be, az írás-olvasás nem terjedt eléggé és választójogának a konok analfabétaságból származó ez a fejlődésképtelensége volt az oka annak, hogy 1912-ben az írás-olvasás tudását, mint általános kelléket el kellett ejtenie, és ma a 21-29 évesek választójogában az értelmiségi cenzust már csak az elemi iskola alsóbb tanfolyamának elvégzéséhez fűzött választói jogcím képviseli. Az 1912. évi törvény indokolása szerint (40. 1.), 1912-ben a tiszta általános választójog alapján szavazó 30 éves választók között 41° o volt még mindig az analfabéták arányszáma, az összes választók között pedig 352° u. Az eddigiekből kiderül, hogy az írás-olvasás tudásához kötött általános választójog nem ellentétes a demokráciával. A gondolat első jelentkezését az 1795. évi direktóriumi alkotmányban találjuk. Ez az alkotmány —amely épen úgy, mint az 1789. december 22-iki választójogi törvény és az 1791. szeptember 3-iki alkotmány, igen alacsony cenzushoz kötötte a választójogot (3 napi napszám értékének megfelelő adó), és egyúttal választójogot adott cenzustól menten azoknak a polgároknak is, akik valamely hadjáratban részt vettek, — az egyedüli francia alkotmány, amely nem kifejezetten ugyan, de közvetve, külön intézkedéssel, megköveteli az írás-olvasás tudásának igazolását. A választójog előfeltétele ugyanis a polgárok névjegyzékébe való felvétel, ez pedig csak a 25. életév betöltésével és az írás-olvasás tudásának igazolásával történhetett meg. De a legrégibb demokrata közösségek, az Eszakamerikai Egyesült-Államok egyes országai is igazolják azt a tételünket, hogy az írás olvasás tudásának megkövetelése nem ellentét ^s a demokratikus választójoggal : California. Delaware. Massachusetts, Maine, Mississippi államokban nem szavazhat, aki nem tudja angolul elolvasni az állam alkotmányát ; ezenkívül California, Delaware, Massachusetts, Maine még azt is megköveteli, hogy a választó le tudja írni a nevét: Xew-Hampshire-ban nem szavazhat, aki nem tud írni: Virginiában, aki nem tudja maga megírni a kérelmet, hogy vegyék fel a választók közé; Washingtonban, aki nem tud angolul írni és olvasni. Az írás-olvasás tudásához kötött általános választójog az elméletben is mindenkor programmja volt a ^>kulturdemokráciának.« Jeremy Bentham, akinek kitartó, agitátori erejű tudományos munkássága alapozta meg az újkori angol radikalizmust, az általános választójogért és a parlamenti reformért küzdő munkáiban az írás-olvasás tudását a választójog szükséges kellékének tekinti. 1819-ben Bentham választójogi reformjavaslatot (Radical Reform Bili. The Works of Jeremy Bentham. III. 558—597.) tett közzé. Szerinte »a radikális reform lényege a titkos, általános, egyenlő és évenkint való szavazás.« A birtok és az egyenes adó cenzusa ellenkezik az általános választójoggal; ellenben az írni-olvasni tudás kikötése nem kirekesztő hatású, sőt üdvös. »Az írni-olvasni tudás ismérve — úgymond — első látszatra kirekesztőnek látszik. Két-három hónap alatt azonban, a pihenés óráiban, időtöltésből megtanulhatják mindazok a felnőttek, akiknek szemében a jogosultság ezt az áldozatot megéri. Ha pedig valakinek nem éri meg, az ne panaszkodjék ... A nép az olvasásnak köszönheti minden erejét, azt az erőt, amelytől a zsarnokok remegnek.« (Id. m. 560. 1.) Bentham, — aki a tanácskozási rendről írott híres munkáját (Essay on political tactics.« 1791.) 17*
