Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1306
I 306. szám. f>7 háborús évek alatt elért valóságos nyereségek meg nem állapithatók s ezek egy része a rendkívüli adó alól állandóan mentesülne. Nem így áll a dolog a rendes adóztatás tekintetében, mert a rendes adók alól a titkos tartalékok, ha egyelőre mentesülnek is, végleg ki nem bújhatnak, mert azonnal adóalappá válnak, amint rendeltetésüknek megfelelően előbb vagy ntóbb mérlegszerűen kimutattatnak vagy veszteségek ellensúlyozására fordíttatnak. A jelenlegi háború tanúságai mindenkit meggyőzhettek arról, mily fontos körülmény az, ha valamely állam nagy gazdasági vállalatai és pénzintézetei erősek, s hogy ennek egyik feltótele a legnagyobb szigorúsággal keresztülvitt szolid mérlegelés ós nagymérvű ki nem mutatott tartalékok gyűjtése. Ily tartalékok gyűjtését, ha nem is szüntetné meg, de lényegesen megnehezítené azoknak a rendes adók alá való vonása, így az ilyen tartalékok a rendes adók szempontjából adómentesek gyanánt kezelendők mindaddig, amíg ki nem mutattatnak vagy fel nem használtatnak, de a jelenlegi egyszerű megadóztatás nem jár az előbb ecsetelt veszéllyel, s így a titkos tartalékok a hadi nyereségadó alapjába nyugodtan bevonhatók. A leírásokra vonatkozó további rendelkezései e szakasznak oly könnyítéseket tartalmaznak, amelyek a gyakorlati alkalmazást lényegesen megfogják könnyíteni. A szakasz utolsó bekezdése szerint a belföldi vállalatoknak külföldön elért üzleteredmónj'ei a hadi nyereségadó megállapításánál számbaveendők. Természetes azonban, hogy az esetben, ha e külföldi nyereségek ott, ahonnan származnak, hadi nyereségadóval már megrovattak vagy rovatni fognak ós e tekintetben a viszonosság fennáll: a külföldről származó nyereségtöbblet itt újból nem róható meg ezzel az adóval. Erre vonatkozólag ebbe a törvényjavaslatba külön felhatalmazást felvenni szükségesnek nem tartottam, mert ily esetekre az 1909. évi X. t.-c. 7. §-a ós az 1915. évi XXI. t.-c. 9. §-a értelemszerűen alkalmazást nyer. Az 5. §-hoz. E szakasz a háborút megelőző évek átlagos évi nyereségének miként leendő megállapítása iráni kimerítően rendelkezik ós az előzők után bővebb indokolást nem igényel. A K. S-hoz. E szakasz a vállalatok nyereségtöbbletének megadóztatásánál alkalmazandó kulcsokat határozza meg. Ez a kulcs a belföldi vállalatoknál a nyereségtöbbletnek a vállalat saját tőkéjéhez való aránya alapján 10°/o-tól 35°/o-ig emelkedik ugyan, de a magasabb kulcsok alá csak azok a vállalatok eshetnek, melyeknek nyereségtöbblete saját tőkéjükhöz képest abnormisan nagy. Külföldi vállalatoknál a vállalat saját tőkéjére figyelemmel lenni nem lehetett, azért azok tekintetében az adókulcs, a tényleg elért, nyereségtöbblet nagyságához mérten emelkedik. Az adóteher nagyságának elbírálásánál mindenesetre figyelembe kell venni azt az alsó határt is, amelyen alól az adó kivetésének nincs jogosultsága. Ez a határ a javaslat szerint 10.000 K. !>•