Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1430
520 1430. szám. Az állattenyésztés biztosítása érdekében óhajtja, hogy a katonai korpaszükséglet kontingentálása után a fennmaradt mennyiség a gazdáknak adassék vissza. Ezenfelül az egész közigazgatásnak s a pénzügyi és vasúti szolgálatnak hathatós támogatását sürgeti a mezőgazdaság részére. A Közélelmezési Hivatal a falvak lakosságát a fogyasztók szövetkezetei útján lássa el az egyes fogyasztási cikkekkel s mindenkivel szemben egyenlő igazságot ós méltányosságot gyakoroljon. A. katonaság kezében levő mezőgazdsági gépek, eszközök, mezei vasutak és szállító eszközök a háború után a mezőgazdaság javára közvetlen visszabocsátandók. Kívánja még a Gazdaszövetség a katonai szabadságolásoknál a honvédelmi minister bevált rendeleteinek simább végrehajtását, a honvédelmi mezőgazdasági tanács tevékenységének megindítását s a katonai és polgári hatóságok intézkedései közt a kellő összhang létesítését. Végül a közgyűlés határozata folytán arra kérik a Gazdaszövetségben tömörült gazdák a főrendiházat, hasson oda,, hogy a gazdasági szakképzés egyetemi fokozatra emeltessék s addig is, míg ez megtörténik, a, háborúra való különíts tekintettel megfelelő számú kiváló képzettségű gazda hivassek be a földmívelésügvi ministeriumba. Utalva arra, hogy az ország gazdaközönsége az előadottakban nem különös kedvezményeket, hanem csak az ország más társadalmi osztályaival való egyenlő elbánást kér azok részére, akik a gazdasági 'háború vitelében kezdettől fogva a Legnagyobb hazafias buzgalommal ós összes érdekeiknek az elérendő nagy oél szolgálatába való állításával vesznek részt, utasíttatni kéri a Gazdaszövetség a kormányt, a kérvényben felsorolt panaszok orvoslására s az egész ország és a hadviselés érdekében is álló kívánságaik teljesítésére, mely nélkül a gazdák az 11)1.7/18. évi termést biztosítva nem látják. II. Második kérvényében azt panaszolja a Magyar Gazdaszövetség, hogy míg a magyar kisgazdák falvaiktól távol az ország határain vagy idegen országok területén ontják vérüket a haza védelmében, addig idehaza-a háborús konjunktúrák folytán meggazdagodott egyes egyének és részvénytársaságok, s valutánk rosszabbodását felhasználva nem ritkán külföldiek is, nagy számban vásárolják össze azokat a nagybirtokokat, amelyek megszerzésének vagy kollektiv bérletének a kisgazdák részére való lehetővé tétele a t'nldmívelő nép elégedetlenségének orvoslását s egész nemzedékek boldogulását jelentette volna. E viszásságok megszüntetési 1 réljából céltudatos, nemzeti és demokratikus irányú földbirtokpolitikát sürget a Gazdaszövetség; mert e nélkül kizártnak tartja a magyar földmí\ elő népnek, nemzeti szempontból olyannyira kívánatos terjeszkedését s a harctérről hazatérő földmíves katonáknak ós rokkantaknak földhöz való juttatását. E birtokpolitika megvalósítása érdekében a f. é. február 22-ón tartott közgyűlés határozata alapján 9 pontban foglalja össze a Gazdaszövetség azokat a törvényhozási és kormányintézkedéseket, amelyeket a magyar földiái velő nép javára keresztülviendőknek tart s amelyek a föld forgalmát s annak feldarabolását a nemzeti érdekek szem előtt tartásával államilag szabályozzák és irányítják. Ezen intézkedések keretén belül szükségesnek látja kiterjeszkedni új kisés középbirtokok keletkezésének megkönnyítésére, a régiek megerősítésére, kis- ós középbórletek ós földbórlőszövetkezetek szervezésére, a birtokminimum törvényes megállapítására, a minimális birtokegységek védelmére, a földdel űzött speknláeió eltiltására, a parcellázás állami felügyelet alá helyezésére, a,
