Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1428

511 1.428. szám, helyrehozására azzal, hogy néhai atyja gr. Butler Sándor egyenes leszármazol főrendiházi tagsági jogosultságának becikkelyezését pótlólag kieszközölni méltóztassék. A bizottság az előadottak alapján abban a meggyőződésben lóvén, hogy gr. Butler Sándor ága -szintén »a magyar főrendiházban a tagságra eddig jogosított családok« közé tartozott s ennélfogva az 1886 : VIII. t.-cikkel. beeikkelyezendő lett volna, a nyilvánvalólag tévedésből eredt kihagyás helyrehozatala iránti kérelmet indokoltnak ós figyelembe veendőnek tartja. Igaz ugyan, hogy az eziránti felszólalás az (.886 : VII. t.-cikk 24 §-a értelmében megállapított felszólamlási időn belül lett volna idejében érvényesítendő; de viszont törvényhozási precedens állapítja meg, hogy a becikkelyezésnek az 1886 : \ III. t.-c. keretében akár tévedésből, akár az érdekeltek mulasztásából történi elmaradása nem járhat jogvesztő következménynyel az illető családra és az utódokra nézve s nem zárja ki a törvényhozási intézkedéssel pótlólag való helyrehozatal lehetőségét. »Az 1SS<> : Y 111 t.-c. kiegészítéséről« szóló 1896:XXXI.t.-c.szintén évekkel a beeikkelyező törvény életbelépte után történt utólagos felszólamlás alapján eikkelyezett be pótlólag két főrendi családot. Az idézett címmel annak idején benyújtott törvényjavaslat indokolása, határozottan kiemelte, hogy arra vonatkozólag, hogy az 1885 : VIT. t.-c. 2. §. b) pontja értelmében a főrendiházban örökös jogon tagságra jogosított családok a névjegyzék összeállításának szabályozása körüli eljárás be nem tartása miatt az idézett törvényszakasz által különben meghagyott jogukat elveszítsék, sem az 1885 : VII., sem az 1886 : VIII. t.-cikk kifejezetten nem intézkedik; »ennélfogva nem magyarázható ki a törvényből, hogy az illető jogosultak akár a 21-es bizottság tévedése folytán, akár a# annak ideién való felszólamlás elmulasztása miatt oly joghátránnyal sújtassanak, minőt a törvény kifejezetteti meg nem állapít s nem egyeztethető össze a méltányossággal, hogy az akkor szerepelt családtagok mulasztása fossza meg az utódokat egy fontos közjogi jogosítványtól, mely őket jogszerűen mégilleti.« A törvényjavaslat változatlanul való elfogadásával a törvényhozás mindkét háza egyértelműen csatlakozott akkor az ezen indokolásban kifejezett felfogáshoz s ezzel a bizottság meggyőződése szerint a jelen esetben is irányadónak tekinthető útmutatást nyújtott az utólagos felszólamlás tekintetében követendő eljárásra nézve. Azt semmiesetre sem tarthatná a bizottság indokoltnak, hogy folyamodó elől elzárassék a családjára származó joghátrán}' elhárításának az az útja, amelyet a törvényhozás az utólagos becikkelyezésre nézve az L896 : XXXI. t.-c. meghozatalával jogosan igénybe vehetőnek ismert el. Minthogy pedig a becikkelyezés minden körülmények között csak a belügymjnister úr kezdeményezése körébe eső törvényhozási intézkedés útján történhetik: a bizottság tisztelettel javasolja a nagyméltóságú főrendiháznak, méltóztassék házliatározattal gróf Butler Aladár kérvényét a belügymmister úrhoz áttenni. Budapest, UH 7. évi március hó 16-án. II lassies (nitida U. /.. Mohtár Viktor s. /,-., bieottsdgi einölt. Hzqttstyi kgyzö.